|
Témaindító hozzászólás
|
2013.05.23. 21:50 - |
 Általában csak úgy nyüzsögnek itt az emberek: napoznak, fürdenek a lassan mélyülű, tiszta vízben, strandröpiznek vagy kocognak, élvezik az életet. A tisztaságra is gondosan figyelnek, kevés alkalom, ha valaki szemetet talál a világos homokban. A part leghosszabb szakasza tökéletes hely a fürdőknek, egy részén pedig a szörfösök hódolhatnak szenvedélyüknek. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Imádom a vizet, és minden hozzá köthető elfoglaltságot. Lételemem a víz és persze a zene, meg akkor a száguldás is, de ne felejtsem ki a többi kedvelt elfoglaltságom is! Azt hiszem valójából nem is tudok választani egy konkrét, kedvenc elfoglaltságot, engem egyszerűen minden mókás, vicces, poénos dolog le tud kötni, legyen szó bármiről is. Így ma – miután elvégeztem minden egyéb teendőm – eldöntöttem, hogy ideje leugrani a partra. Felvettem egy terepszínű rövidnadrágot, meg egy fehér trikót. Így nyárra tökéletes kombó volt számomra, utálom is azokat a ruhadarabokat, amik szinte megszorítanak, mert melegek, vastagok és legfőképpen alig tudok bennük mozogni, mert én ilyen izgága és laza srác vagyok.
Tehát fogtam magam, a garázsból kihoztam a fekete motort. Szemügyre vettem az én kedvencemet, végigsimítottam az ülésen és már előre elképzeltem magam a száguldást. Imádom a gyorsaságot! Izgatottan felvettem bukósisakom és máris indultam. Adtam egy kis kakaót a motornak, így percek alatt a parton voltam. Egy haverom szintén itt lakott, így mindig előttük parkoltam le, ugyanis onnan sosem merészelte volna bárki is elvinni az én szépségem. Rátettem a sisakot és nagy kényszer árán, de elindultam a part felé. A napsütés égette bőröm, igazi forróság tombolt idekinn, de otthon sem lehetett jobban megmaradni, a klíma ügyesen felmondta a szolgálatot. A parton meg legalább volt egy kis szellő és bármikor belevethetem magam a vízbe, ha úgy hozza a sors.
Tehát ugrálva, élvezve az időjárást lépdeltem a vízszélén – cipőmet már a kezembe vettem. Nem nagyon zavart, hogy mások tök hülyének néznek, ez már megszokott volt nálam, és aki tudta, hogy ki vagyok, az még szívesen is csatlakozott hozzám, de most nem igen láttam sok embert idekinn.
– No, igen… tényleg meleg van. – dobtam le magam egy sziklára, azaz csak leültem rá. Itt ért véget a part homokos része, fülledt nyári estéken szívesen ültem ki ide zenélni, vagy csak mélázni. |
 Tele bűntudattal de haza emtnem nem akartma a képébe mondani hoyg az első perctől fogva fel akartam csinálni mert a mellé hogy szeretem annyira jó teste van hogy cska úgy tudtam megálni hogy elmenekültem, mérges is voltam magamra, törtem zúzútam miután haza értem majd kivettem Pufikát a terráiumból jól megnyúztam ettől némileg megnuygodtam majd pufikára néztem-Úgylátszik te leszel az egyetlen nő az életemben akit nem kívánok...-pöcköltem meg pufikát majd vissza tettem a helyére
/izé izé kösszXD/ |
 Én meginct csak sóhajtottam. mnegint lelép. Két nap kétszer. ez azért eléggé rosz arány, de eözben meg azt magyarázza hogy nem miattam van,d e mégis miattam ami zavaró volt. meigt sóhajtottam- Oké menj-keltem fel és felkaptam a ruháimat. - Majd beszélünk-mondtam némi kihagyás után míg néztem ahogy pakol, majd inkább sarkon fordultam. Most komolyan szinte mindent megtettem hogy a kedvére tegyek egész nap erre megint. Úgy döntöttem hogy inkább lelépek amíg még nem kezdek el vele ezen veszekedni vagy ha jobban gondolom, megsértődök? nem ugyan nem... az gyerekes lenne, mert megint csak nem tudtam mi a baj vele,. hogy most meg normálisan akarok hozzá közeledni. Oké végleges csődtömegnek könyveltem el magam, sőt. Jobbank láttam ha ki se mozdulnék otthonról egalábbis mára elment a kedvem a kiruccanásoktól. - Akkor majd beszélünk, hívj fel vagy gyere át, vagy nemtudom-vontam vállat és már le is léptem. igazából megint elrontottam, mert tudom hogy elrontottam hiába mondta hogy nem. Ez egyszerűen fenomenális elegem volt. Nem, belőle hanem magamból. Hazáig meg sem álltam, csak mikor még felkaptam a cuccaimat. Beérve a lakásba lerúgtam a cipőmet és megjegyeztem magamnak, hogy el kel jérnom valami tanácsadóhoz, vagy valami könyvet kel szerezne vagy kitudja, de amíg ennyire rosz vagyok neki nem akarom hogy miattam legyen szomorú.. |
-Ne haragudj.. de nekem ez az egész már túl sok, azthiszem jobb ha megyek és hidd el.. nem veled van a baj....-sóhajtottma és pakolni kezdtem amilyen gyorsan csak lehetett, nem tudtam tartnai magamat és ez idegesített, túl sok volt már nekem észre se vette mennyire kínoz a tengap este ellenére fogta és levetkőzőtt pedig értheően elmagyaráztam hogy nemhoyga közelembe ne jöjjön ilyet pláne ne tegyen. |
- és ki az oroszlány?-kérdeztem, majd sóhajtottam és elengedtem, majd felálltam. -Nem akarom hogy zavarban érezd magad, vagyis hogy.....- sóhajtottam-Nem tudom mit csináljak, hogy neked jó legyen, de aztse mit hogy ne éredz magad így. Szörnyű vagyok...-mondtam, majd alrébb ültem le tőle jóval. |
-Neked fogalmad sincs mit érzek...-bámultam az eget-Mintha egy őzikét bedobnának egy oroszlán mellé...-Néztem rá majd amilyen gyorsan csak lehetet el és a kezeimet behúztam magam mellé, egy kínzó kamrába éreztem magamat. |
-nem nem szórakoztam legalábbis nem hiszem, hogy ez lett volna a célom. vagy...- amint lenyomott még a hangom is cserben hagyott. Csak akkor vettem levegőt újra mikor visszaült mellém. Jó nem azért állt el mert ilyesztő volt, de most a szívverésem is körülbelül a torkomban dobogott. meg úgy lejebb... jóval. Rápillantottam és felültem, majd átkaroltam és lehuztam mellém. -Tényleg nem szórakozok veled. Nem szeretek szórakozni mások érzéseivel és amúgy sem szeretem ha mások teszik ezt.-néztem a szemébe. |
-Te most szórakozol velem?-kérdeztme miközben hirtelen lenyomtma őt a puha homokba és fölé álltma négykézláb , mert már kezdett átlépni a magamutogatással egy határt ami nálam már komoly méreteket vélt ölteni. Megsimogattam az oldalát és a combját aztán gyorsan vissza ültem mellé. |
- Szóval... - néztem vissza a kék égre. -gyakorolnod kellene igaz?- mosolyogtam - de hogy érted hogy mi lesz belőle? talán van más programod mára?- érdeklpdtem és lehunytam a szememet. kellemes volt a nap ezért nem volt okom panaszkodni arra, hogy fázok. Sőt igazán jólesett ez a kis pihenés. Lehet gyakrabban kellene lejárnom a partra. majd még agyalok rajta egy kicsit. egyenlőre jobban érdekelt mi dolga van. |
Végig néztem rajta lentről felfelé aztán fentről lefelé és aza rcára néztem-Hmm... hát....-néztem emgint végig rajta-Majd meglátjuk mi lessz belőle.... gyakrolnom kéne de.... van ost fontosabb is.. azthiszem..-bambultam |
Mivel nemjött ezért ráhagytam a dolgot. Nem olyan mint a kocoigás de ez is éppen úgy sport. Úsztam egy jó ideig néha pillantottam csak felé, láttam hogy figyel. Ezen pedig mosoylogtam bár érdekelt ő miért nem jött, de ha nem hát nem. miután eleget úsztam kfelé indultam, majd mikor a lábam is leért sétáltam csurom vizesen, bár ez nem zavart. Ledobtam magam mellé száradni, hátradöltem és az eget bámultam.
- Mára mit tervezel mit csinálsz?-érdeklődtem és rápillantottam. |
-Mennék én de... na jó... nem akarom elmondani.. ki fogsz röhögni...-sóhajtottam és vissza ültema homokba amjda testét néztam ~ahw~ |
- Jó akkor nem mondok, de szerintem igaz. mert heléyes vagy, jól énekelsz és gitározol? Kinek ne tetzsne az ilyen?-kérdeztem - és hogy én miért tetszek neked az lehet tényleg egy hatalmas rejtély amire szívesen rájönnék, csak énsem értem-ettem meg énis a reggelit, amjd felálltam- Van kedved úszni?- kérdeztem lepillantva rá, ha van akkor gondolom majd jön ha nincs akkor meg itt marad én mindenesetre a vízbe sétáltam egy kicsit, hogy megtudjam milyen meleg. Nem volt az, de nem is volt túlzottan hideg. legalűább felébredtek. ledobtam a felsőm és a nacit mivel alatta bikiniben voltam belesétáltam a vízbe, és miután megszoiktam a hüvősségét úszni kezdtem benne. |
-Jaj... ne mondj már iyleneket ez hülyeség....-mondtam és elosztottama tojást aztán nagyjából egybe betömtem - Nem vagyok tökéletes... vagyis az vagyok.. de téged szeretlek.. megne kérdezd miért... nem tduom szavakkal leírni.... |
Én megfésülködtem rendesen, figyelve mit csinál és mosolyogtam mikor megkérdezte jó-e. -Elhiheted a leveszed a lábáról a csajokat akár kócosan is-mondtam, majd a reggelimre néztem a fésüt mellém téve.. - Szóóóvaal akkor ezt nekem csináltad csak?-érdeklpdtem, majd rá néztem-Együk meg ketten-javasoltam végül és figyeltem az arcát. |
Oda nyújtottama fésűmet-De... amjd később... msotmár rászántam hogy ne egyem meg ezt szóval mostmár edd meg te...-nyújtottam oda szorosan mellé ülve egy ükröt felkapva és állítgatva a sérómat nehogymárroszulnézzekénki. Amikor normálisnaka találtam a fejemén lévő szőrt akkor rá néztem-Így jó...? |
Sóhajtottam, majd leültem a földre és eligazítottam a hajam- haha nagyon vicces, de egy fésű azért elkellene- jegyeztem meg aztán a reggelire. Végül rá- te nem eszel? |
Mikor kilépet a sátorból rá nétem majd ijedt pofát vágtam amit ygorsan le is töröltem a képemről-Jó... reggelt....mi van.. a hajadban... vagy az a... hajad...?-Néztem a nagy borzos izét a fején amjd levettema tojást a tűzről és kiraktam egy tányérba-Izé... jó étvágyat... hozzak esetleg egy féűt... vagy egy gerebjét... amivle rendbe teheted...? |
Mélyen aludtam, szinte nemis zavarta meg semmi az alvásomat, cska egy illat aminek követlkeztében félálomban voltam. Hallottam a tűzet, éreztem a füstöt, de emelett valami finomabb illatot is. Lassan ynitottam ki a szemem ezzel együtt lasabban keltem fel, nem siettem el. hova rohantam volna. Először azt vettem észre, hogy nem az ágyamban vagyok...de akkor hol? Szép lassan beugrott hogy elaludtam mellette. Akkor a sátorban vagyok. oké ezt tisztáztam, de azt is hogy ő kint van. Akkor valószínűleg ő süti a tojást is. Igen nagyon valószínűnek tűnt az egész. Lassan az oldalamról a hátamra fordultam és a sátor tetejét néztem. Még nem volt erőm kimozdulni, sőt fetrengtem volna még féál órát, de ez nem így müködik. - nyomás kifelé- motyogtam, majd felültem és kimásztam a sátroból és ránéztem- Jóreggelt-mondtam eligazítva a hajamat ami most eléggé kócos volt ahhoz hogy oroszlánsörénynek is lehessen mondani. |
Hajnal volt amikor felébredtem és halkan kiemntema sátorbol össze készíteni valami reggelit, végül inkább a tűz rakás melett döntöttem és mint valami ősember elkezdtem sütögetni egy serpenyőben egy két darab tojást, nagyon jó illata volt, rendesen szemeztema tojássak őis akart engem énis akartam őt de hát nem lehettünk egymásé mivel nem nekem készült a reggeli hanem Catnek, morogtam is rendesen amgmaban hogy mai fenéért sül ilyen lassan és miért kell hoyg ezt én nézzem, rosszab volt mint valami gyilkosság. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Általában csak úgy nyüzsögnek itt az emberek: napoznak, fürdenek a lassan mélyülű, tiszta vízben, strandröpiznek vagy kocognak, élvezik az életet. A tisztaságra is gondosan figyelnek, kevés alkalom, ha valaki szemetet talál a világos homokban. A part leghosszabb szakasza tökéletes hely a fürdőknek, egy részén pedig a szörfösök hódolhatnak szenvedélyüknek.
Imádom a vizet, és minden hozzá köthető elfoglaltságot. Lételemem a víz és persze a zene, meg akkor a száguldás is, de ne felejtsem ki a többi kedvelt elfoglaltságom is! Azt hiszem valójából nem is tudok választani egy konkrét, kedvenc elfoglaltságot, engem egyszerűen minden mókás, vicces, poénos dolog le tud kötni, legyen szó bármiről is. Így ma – miután elvégeztem minden egyéb teendőm – eldöntöttem, hogy ideje leugrani a partra. Felvettem egy terepszínű rövidnadrágot, meg egy fehér trikót. Így nyárra tökéletes kombó volt számomra, utálom is azokat a ruhadarabokat, amik szinte megszorítanak, mert melegek, vastagok és legfőképpen alig tudok bennük mozogni, mert én ilyen izgága és laza srác vagyok.
Tele bűntudattal de haza emtnem nem akartma a képébe mondani hoyg az első perctől fogva fel akartam csinálni mert a mellé hogy szeretem annyira jó teste van hogy cska úgy tudtam megálni hogy elmenekültem, mérges is voltam magamra, törtem zúzútam miután haza értem majd kivettem Pufikát a terráiumból jól megnyúztam ettől némileg megnuygodtam majd pufikára néztem-Úgylátszik te leszel az egyetlen nő az életemben akit nem kívánok...-pöcköltem meg pufikát majd vissza tettem a helyére
Én meginct csak sóhajtottam. mnegint lelép. Két nap kétszer. ez azért eléggé rosz arány, de eözben meg azt magyarázza hogy nem miattam van,d e mégis miattam ami zavaró volt. meigt sóhajtottam- Oké menj-keltem fel és felkaptam a ruháimat. - Majd beszélünk-mondtam némi kihagyás után míg néztem ahogy pakol, majd inkább sarkon fordultam. Most komolyan szinte mindent megtettem hogy a kedvére tegyek egész nap erre megint. Úgy döntöttem hogy inkább lelépek amíg még nem kezdek el vele ezen veszekedni vagy ha jobban gondolom, megsértődök? nem ugyan nem... az gyerekes lenne, mert megint csak nem tudtam mi a baj vele,. hogy most meg normálisan akarok hozzá közeledni. Oké végleges csődtömegnek könyveltem el magam, sőt. Jobbank láttam ha ki se mozdulnék otthonról egalábbis mára elment a kedvem a kiruccanásoktól. - Akkor majd beszélünk, hívj fel vagy gyere át, vagy nemtudom-vontam vállat és már le is léptem. igazából megint elrontottam, mert tudom hogy elrontottam hiába mondta hogy nem. Ez egyszerűen fenomenális elegem volt. Nem, belőle hanem magamból. Hazáig meg sem álltam, csak mikor még felkaptam a cuccaimat. Beérve a lakásba lerúgtam a cipőmet és megjegyeztem magamnak, hogy el kel jérnom valami tanácsadóhoz, vagy valami könyvet kel szerezne vagy kitudja, de amíg ennyire rosz vagyok neki nem akarom hogy miattam legyen szomorú..