|
Témaindító hozzászólás
|
2013.05.23. 22:15 - |
 A bár már évek óta itt áll, tulajdonosa kicsi Joe, aki nemcsak isteni koktélokkal, hanem bölcs tanácsokkal is örömmel ellátja az itt tanyázókat. Családias hangulatú hely, laza, állandóan szól valami zene és semmit nem adnak arany áron. |
[32-13] [12-1]
Őszinte letargiába estem, míg David nélkülem öltözködött, pedig tudhatná, hogy nagyon jó vagyok felöltöztetésben, habár a levetkőztetés sokkal jobban megy.
- Egyik nap néztem hetero pornót - kezdek bele, mikor beülök a piros sportkocsi anyósülésére. Sose szerettem a kocsiját, nekem túlságosan is divatbuzisnak hatott. Davidhez illet, viszont hozzám kevésbé, s mivel engem furikázott a legtöbbet eddig, igazán gondolhatott volna az én ízlésemre is, mikor megvette! Kényelmetlen is, noha sportkocsi, egy autónak kényelmesnek kell lennie.
- És, a kocsi hátsó ülésén dugtak. Elég vicces volt, mert a pasi mindig beverte a fejét, mert egy sportkocsiban döntötte meg a csajt. És akkor elgondolkoztam, hogy mi még dugni se tudunk a nyamvadt kocsidban, mert kényelmetlen, kétszemélyes, kicsi és szar... - Kezeimmel hadonászva magyarázta, arcomon apró fintor volt. - Nem bántásból, vagy ilyesmi, de... utálom a kocsidat.- Persze ezt David már akkor tudta, mikor először mutatta nekem, már akkor fikáztam, hogy milyen csúnya egy kocsi. Ennél még keresztnagyanyám is szebb!
Az ölembe vettem a sporttáskáját, most nem rakta hátra a csomagtartóba. Daviddal ellentétben én mindenféle sportot utáltam, és ebbe a kondizás is beletartozik. Csak akkor megyek konditerem közelébe, ha David is ott van, és akarok tőle valamit, főként a farkát. És persze én imádom a testemet úgy, ahogy van, izomtalanul, nyunyókásan.
- Csináltatok egy mellbimbópiercinget. Szerinted melyikre? Jobb, vagy bal? Szerintem a bal, de lehet, hogy a jobb. Vagy mindkettő? De nem, mindkettőbe nem szeretnék, mert akkor mindkettő ugyanolyan érzés lesz, mármint kétszeresen fog fájni, ha kétszeresen szúrják és utána kétszeresen fogok sírni, kétszeresen bömbölni, meg kétszeresen ilyenek, és te kétszeresen próbálsz majd megvigasztalni, meg kétszeresen igyekszel, hogy enyhítsd a fájdalmaimat. És az kétszeresen nem jó! - Elhűlve bámulok ki a sötétített ablakon, alsó ajkamat erősen beharapom. Tanácstalanul meredek ki az emberekre, közben bekapcsolom az övemet, mert David folyton rám szólt, ha nem tettem.
- Akkor ma este filmet nézünk, sok-sok édességgel, ugye? De mi van akkor, ha én szexelni akarok? David, olyan rég volt... - Óvatosan megrángatom a karját, hogy figyeljen végre rám, ne pedig azt a hülye utat bámulja mindig! |
Mosolyogva hallgattam végig Colint, közben jegyeztem, mit szeretne csinálni. A fiú annyira gyerek-lelkületű volt, ez mindig elvarázsolt és arra is kényszert éreztem, hogy megvédjem minden rossztól. A konzerv-mániájának pszichológiai okát a mai napig nem tudtam, de sokat nem is gondolkoztam rajta; elfogadtam, hogy ez így van, ők Colin családja és a fiú görcsösen ragaszkodik hozzájuk. Ez hozzá tartozik, mint minden kis furcsa dolga, mint Konzervke, a konzerv-macska és a drogok.
Nem bántam, hogy a mai napot Collal kell töltenem, hiszen őt szívesebben cipeltem el ide-oda, mint néhány buta kurvát. Sokkal többször vittem el a fiút valahova, mint az éppen akkori barátnőim valamelyikét, bár néha őket is el kellett cipelni étterembe vagy egy moziba, de azt csakis a szexért tettem. Ha őket akartam megvigasztalni, hozattam nekik egy csokor rózsát, viszont azért, hogy Colin jobb kedvre derüljön, tényleg bármit megtettem volna.
- Persze, majd csinálhatjuk a tengerparton – bólintottam rá és gyengéden megsimítottam Colin arcát. Még csak az kellene, hogy mással csinálja. Azt valahogy másnak éreztem, hogy mióta ilyen volt a fiú és köztem a kapcsolat, én már több tucat nőt ágyba vittem, mint azt, hogy ő egy másik pasival feküdjön össze. Ő volt a dolgok lelki, a többiek pedig a fizika része.
A horror említésére széles vigyor kúszott az ajkaimra. – Jó, majd kitalálok valami mást – bólintottam, majd néhány puszit viszonoztam.
- Átöltözök – intettem a fejemmel az egyik kis öltözőfülke felé, hiszen még mindig fürdőgatyában voltam. Felvettem a vállamra a sporttáskám, ami egészen eddig a bár mellett pihent a homokban. Mielőtt ide jöttem, az edzőteremben voltam, nem mintha otthon nem lenne elég gép, de jól lehet csajozni. – És nem, nem jöhetsz – vigyorogtam rá, majd röviden Colin szájára tapasztottam az ajkaim. Mielőtt hosszas nyelvezésbe kezdtünk volna, elvonultam öltözni. Pillanatok múlva már farmer rövidnadrágban és fekete trikóban értem vissza. – Na gyere, megyünk fagyizni – öleltem át fél kézzel Colin derekát és lehúztam a székről, magamhoz. Puszit nyomtam az arcára, majd elengedtem és a kocsihoz sétáltam. |
 Odajött hozzám egy lány és bemutatkozott. Ma ilyen ismerkedős napom van, ezek szerint. Végre! Nem kell magányosan, barátok nélkül leélnek az életem többi részét.
- Szia, én Sierra Lloyd vagyok. - mosolyogtam rá.
Elgondolkodtam. Hirtelen miért is kezdenek el velem beszélgetni az emberek? Ezen nem volt érdemes rágódnom, inkább örültem neki. Aztán mikor Grace közölte, hogy ő is új... Na azt nem lehet körbeírni! Nem éreztem magam egyedül ebben.
- Igen, én is új vagyok itt. Én benne vagyok, hogy elmenjünk. Legalább nem érzem egyedül magam. - Mosolyogtam vissza rá. - Mikor? Nekem teljesen mindegy, mert van időm. |
Mivel tudtam, hogy David nem Riley Nogent, a barbár, így szent meggyőződésem volt, hogy nem kell sokáig keseregnem, utánam fog jönni. Hátradöntöm fejemet a vállára, közvetlen közelről nézem az arcát, a szemeit.
- Hát, ha be is tartod, akkor jó. - Egy cuppanós puszit nyomok arcára. - Elvihetnél fagyizni, ilyen naaaagy kelyheset, aztán elmehetnénk az állatkertbe, nagypapa még sose volt ott! A kedvencei a szurikáták, mindig amikor néztünk egy állatos csatornát, mondta. Szóval... érted, de előtte temessük el, hogy a lelke nyugalomra leljen, és az égből majd néz minket, mikor az állatkertbe megyünk. Majd este, amikor lefekszik aludni, akkor... - Picit lehunyom szemeimet, majd David felé fordulok testemmel. Évek óta együtt vagyunk, legalábbis bizonyos kapcsolatban biztosan. Emlékszem, hogy mennyire kikelt magából, amikor az ágyában talált meztelenül, az éjjeliszekrényen pedig a használt óvszer. Vagy öt percig kiabált, elátkozott mindenkit, az egész univerzumot szidta. Eléggé félelmetes volt, akkor komolyan megijedtem tőle. David mindig is imádta a nőket, és mivel én nem vagyok egy picit se féltékeny, így ebből probléma nem lett. Viszont, ha én valaki mással akartam volna lenni az este folyamán, David a semmiből mindig előbukkant, és valami ürüggyel félrehívott, vagy csak szimplán lekoptatta az illetőt.
- Egyszer a tengerparton akarom csinálni veled, de, ha te nem mész bele, akkor mással... - Bonyolítom le magamban a dolgokat. Intek Joenak, miután kiittam a narancslevemet. Joe nem ad nekem alkoholt, de füves cigit együtt szívunk, szóval ilyenkor kiakadok, hogy bezzeg azt megengedi, de az alkoholt nem. Visszaint, tudom, hogy nem kell mondanom semmit, biztosan hallott mindent, és azt is tudja, hogy mégse megyek haza.
- Megnézhetnénk egy filmet is, mert bármibe is belekezdtünk sose jutottunk a végére. Csak ne horrort, azokat gyűlölöm! Régen mindig megnézettél velem mindenféle szart! - Finoman a hasába bokszolok, és megpróbálom fenntartani a düh látszatát, de persze hamar elmosolyodom, s Davidet a tarkójánál fogva húzom közelebb arcomhoz. Óvatosan megharapom a száját, nyelvemmel végigsimítom az ajkakat, de nem csókolom meg, inkább apró puszikat adok rá. |
Colin megjegyzésére nem válaszoltam, sejtésem szerint költőinek szánta. A szám egy pillanatra elhúztam, de úgy éreztem, jobb lesz tényleg válasz nélkül hagyni. Úgyis tudja, miről szólnak ezek a bulik: ágyba viszek valakit, valakiket, vagy őt. Vagy ilyen sorrendben.
Csendben hallgattam végig, úgy tűnt, a házibuli említése rossz ötlet volt, és biztosra vettem, hogy a fiú most legalább akkora bunkónak tart, mint Rileyt. Nem néztem sokáig a magába roskadt, bár mellett ücsörgő fiút, pillanatok múlva már fel is álltam.
- Ne haragudjatok – néztem még utoljára a lányokra, aztán a bárhoz kocogtam, egyenesen Colin irányába. Hátulról átöleltem a fiú vékonyka testét és a vállára hajtottam a fejem. – Szerintem meg nagypapa azt akarja, hogy a mai és a holnapi napot is velem töltsd – dünnyögtem a fülébe és megsimogattam az alkarját. Futólag felpillantottam és biccentettem egyet Joenak. – És nem fogok egy nőt sem szétkúrni, ígérem. Azt csináljuk majd, amit csak akarsz, jó? – győzködtem, hiszen Colin tényleg az a személy volt (a húgomon kívül), akit nem akartam megbántani. Vele őszinte voltam, neki elmondtam olyanokat is, amit a barátnőimnek soha. Nem szabad őt elveszítenem. |
Figyelem Davidet, a szája mozgását, hogy hozzám beszél, de nem bírom felfogni a szavait. Vagyis felbírom, de nem értem, hogy miért mondja ezt.
- Egy bulit, hogy szétkúrd magad? - jegyzem meg epésen, majd félig elvigyorodom, és hirtelen felállok, szembefordulok vele, kicsit hátrébb tolom a mellkasát, és az ölébe ülök. Féloldalasan elmosolyodom, s rövid puszit nyomok David szájára.
- Hazamegyek, és akkor nyugodtan megbaszhatsz mindent, ami mozog - húzom gúnyos mosolyra a számat. - Nagyapa azt akarná, hogy legyen mindenki vidám, nem pedig azt, hogy David Paint dugjon. De ne fáraszd mavgad, miattam igazán nem kell máshogy döntened. Igazság szerint, akkor már ma megtarthatnád azt a bulit, és megkúrhatod az új lányokat, na szivi, ez jó, ugye? - Finoman megpaskolom az arcát. - Én otthon alszom egy darabig, hogy te nagyapa kívánsága szerint életvidám stílusba kapcsolj. - Felkelek az öléből, és magamhoz veszem nagyapát, és a macskát. A lányokra rá se nézve, köszönés nélkül hagytam ott őket. Joe pultjánál megállva nézek fel az öreg harcosra tanácstalanul.
- Hazamegyek ma - közlöm halkan. Joe bólint, de nem igazán izgatja, így nem is szólok semmit, csak felülök az egyik székre, és nagyapát a kezembe véve nézegetem. Riley és David is egy hatalmas nagy seggfej. Hazamegyek, és nem jövök ki onnan pár napig.
Kérek valami üdítőt, de semmiféle koktélt nem iszok. egy pár füves cigi otthon maga lesz a mámor. |
Sejtettem, hogy Colin egy keveset duzzogni fog azért, hogy még egy lányt idehívtam, de ugyanakkor azt is, hogy hamar elfeledkezik majd arról, hogy neki éppen duzzognia kéne. Nem akartam, hogy a fiú még jobban bedurcázzon, így nem bámultam meg a másik lányt alaposabban, Gracet pedig már az előbb jobban szemügyre vettem. Tudtam, hogy hiába akarja a fiú olyan határozottan egyedül a homokba temetni nagyapát, rám is szüksége lesz. Talán két lapátnyit, ha ki bírna ásni, és az nem elég, a hullámzás vagy a gyerekek pillanatok alatt rátalálnának a konzervre… vagy akár egy éhes kutya. Szüksége lesz rám ahhoz, hogy temessünk.
- David Paint – mutatkoztam be a lánynak én is egy mosollyal, miután a többiek megtették, majd belenéztem Colin kiskutya-szemeibe.
Tudtam, hogy Colinnak este szüksége lesz egy vigaszra, így bár már elterveztem, hogy ma újabb bugyit tűzök ki (persze képletesen) a trófeák közé, úgy tűnt, el kell halasztanom. Bocsánatkérő pillantást vetettem Gracere, a tekintetem most tényleg őszinte volt és reméltem meg is érti a lány, hogy egy hozzám közel állónak most nagyobb szüksége van rám, mint neki.
- Igen, otthon maradok – bólintottam. – Grace, majd bepótoljuk, ha nem haragszol – néztem futólag a lányra, mielőtt Colin ajkai az enyémekre tapadtak volna. A szám apró mosolyra húzódott, a fiú csókjait kifejezetten aranyosnak tartottam. Sosem zavart, ha nyilvános helyen megcsókolt, és bár elég régre volt visszavezethető a kapcsolatunk, még mindig hetero (és Colin-)szexuálisnak tartottam magam. Míg meg nem történt, sosem gondoltam rá, hogy én valaha bármit is kezdjek egy fiúval, és Colinon kívül nem tudtam volna másokkal elképzelni magam. Csakis nőkkel, de azokból töménytelen mennyiségben.
- Szóval, ma gyászolunk – simogattam meg Colin vállát. – és holnap tarthatnánk egy nagy bulit, nálam. Mit szóltok? Nagypapa is így akarná – néztem a fiúra, hiszen tudtam, hogy leginkább őt kell meggyőznöm. – Tudod, hogy mennyire életvidám volt – mosolyogtam rá. Nem akartam megbántani, de abban reménykedtem, hogy a ma este után egy holnapi parti feledtetne vele. |
- Oké, ti tudjátok. - mosolyodtam el,majd lefeküdtem a földre, tekintetemet félig rajtuk tartottam igy láttam az eseményeket.Láttam,hogy jött egy narancsársgás hajú lány,ekkor felültem és elmosolyodtam.
- Hello, a nevem Grace, Grace Blackwood. - mondtham kissé halkan, de mégis élettelteli és vidám volt a hangom. Már éppen azon gondolkodtam,hogy odamegyek Colin-hoz és megkérdezem mi a baj amikor egyszercsak próbálta lenyúlni David-et,azaz rábeszélni őt,hogy ne menjen ma este sehova. Nemár, ez most komoly? Gondoltam magamban,de jól tudtam,hogy a srác kedvéért David lemondja a ma estét,mivel tisztában voltam vele,hogy nagyon kedvelik egymást. Azonban amikor Colin lesmárolta Davidet a szemeim a napszemüveg alatt teljesen elkerekedtek és képletesen,de leesett az állam. Mi a franc? Jesszus mária,ilyet aztán végképp nem látni minden nap... Na mindegy, nem foglalkoztam vele,inkább csak tekintetemet az új csaj felé forditottam,majd felálltam és leült mellé.
- Szóval új vagy, én is. - mosolyogtam. - Ha gondolod valamikor elmehetnénk együtt a plázába vagy nem tom hova, fedezzük fel a környéket. Együtt. Benne vagy? - mosolyogtam kedvesen és vártam a csajszi válaszát. |
Felemeltem a fejem, nem néztem továbbra is az asztalt. Túlságosan is unalmas tevékenységnek bizonyult számomra. A gondolataimat is visszatereltem a Föld nevű bolygóra. Inkább az emberekkel foglalkoztam, érdekesebb azt bámulni, mit csinálnak mások, mint hogy egy üres felületet, ahol biztosan nem fog történni semmi. A nem messze tőlem levő srác jött oda megkérni, hogy segítsek neki. Persze segítőkész természetemnek köszönhetően meg is tettem. Közölte, hogy maradhatok, ha akarok. Bár igazából magamtól se terveztem volna hazamenni, legalább is egyelőre. Leült egy másik fiú mellé, aki rákérdezett, hogy új vagyok-e és illedelmesen bemutatkozott. Én meg ugye még az előzőnek sem mutatkoztam még be, ezért most egyszerre megtettem mindkettejükkel.
- Aha, új vagyok. Egy hete lakok itt. Amúgy a nevem Sierra Lloyd. - Mosolyodtam el. Gőzöm sincs, hogy ez lesz-e az utolsó találkozásom velük, vagy ez is olyan lesz, mint az előző egy hétben mindenkivel: körülbelül három perc erejéig beszélgetek, de az is csak annyi, hogy megkérdezzem, hol is van az a hely, ahova menni akarok, aztán viszlát. Reménykedtem benne, hogy végre képes leszek újra társasági életet érni, vagy különben társaságelvonási tüneteim lesznek.
Továbbra is ott maradtam, még mindig nem nagyon szándékoztam hazamenni. Gondolom, nem zavarja őket. Legalább is remélhetőleg. Ha meg igen, akkor elzavarnak maximum. |
- Colin Hill, és nem kérek. - Mindig is jobban szerettem a nyalókát, meg az olyat rágót, ami nyalókában volt benne. De alapvetően nem rágózok, mert mindig lenyeltem kiskoromban, és mindig azt mondták, hogy a fenekembe ragad az összes rágó, így letettem arról, hogy én rágózzak. Mikor David megkérdi, hogy kérek-e valamit inni, némán megrázom a fejemet. Amíg David távol van, nem szólalok meg, habár a lány jelenléte frusztrál, nem igazán érzem magam jól. Aztán amikor David visszatalál, hoz magával egy másik lányt. Elfintorodom, és mikor leül mellém, ellököm a kezét.
- Nem kell sírkő, majd eltemetem egyedül. - Kicsire összehúzom magam, és duzzogok. Duzzogok, mert két lány is van, és David esze megint a dugáson jár, holott nagypapa! Lehet, hogy haza kéne mennem. Egész nap aludnék, senkinek nem nyitnék ajtót soha, és lassan elfogynék, majd már csak a csontvázam maradna emlékül.
- A tengerparton a homokba! Oda fogom eltemetni, jó mélyen. - Nagyot nyelek, ahogy könnyeimet visszafojtom, noha nagyapa már pár órája halott volt, most fogom fel igazán, hogy tényleg nincs már többé. Közelebb húzódok Davidhez, fejemet izmos felkarjára hajtom, és felpillantok a narancshajú lányra.
- Te is új vagy itt, ugye? Colin Hill - mutatkozok be, majd David szemeibe nézek.
- Este otthon maradsz? - Az utóbbi időben nagyon sok estét és nappalt töltöttem Daviddel, s bár van külön lakásom Joe-val, nem veszi zokon, ha nem vagyok otthon. Szerintem örül is neki. Keveset alszok a tényleges szobámban, inkább Riley mellett töltöttem el az időmet, illetve David mellett. Imádtam David hatalmas házát, a hatalmas szobáját, és a hatalmas fürdőszobáját, de legeslegjobban a hatalmas fürdőkádját szerettem. David kialakított nekem egy külön szobát, ami nem olyan nagy, mert a nagy szobákban egyedül érzem magam teljesen -, és oda pakolhattam mindent. Egyszóval rendeszes lakó voltam immár.
- Ne menj ma sehová, kérlek... - Jobb kézfejemmel hasát simítottam meg, majd ujjammal a kézfejétől a válláig húztam végig ujjbegyeimet. Kicsit felemelkedtem, David még ülve is magasabb volt nálam, és ajkainkat összeérintettem. Alsó ajkát beszívtam ajkaim közé, picit megharapdáltam fogaimmal, majd nyelvemet szájába csúsztatva csókoltam meg lágyan, érzékien. Még mielőtt visszaültem volna az előbbi helyemre, egy lágy, apró puszit nyomtam ajkaira. Fejemet újfent vállának döntve néztem az apró hullámokat, amik a partot nyaldosták, s közben nagyapára gondoltam. |
Vállat vontam, bármit is mondott Grace, úgy éreztem, valami problémája van Colin jelenlétével. Ha annyira zavarja, majd fogja szépen a cókmókját és elmegy, most fontosabbnak tartottam a barátom megvigasztalását, mint azt, hogy minél közelebb kerüljek a lány bugyijához és ahhoz, amit rejt.
- Igen, megígérem, hogy eltemetjük a kertben – bólintottam rá, majd miután én is „megsimogattam” Konzervkét, a pórázra kötött konzervesdoboz „cicát”, leültem Colin mellé. – Igen, azt is megígérem – bólogattam, hiszen sejtettem, mekkora sérülést okozhatott a fiú egy pofonnal Rileynak. Ha nem is verem annyira agyon, egy monoklit igazán megérdemel, amiért így kezelte a nagypapa halálát. Tudtam, hogy ő Colin legjobb barátja, így nem értettem, mi is lehetett a pontos oka annak, hogy nem megfelelően kezelte ezt a dolgot.
- Nem, köszi – utasítottam vissza a rágót, sosem voltam oda érte. Nem értettem, valaki miért rág valami ízesített szart… főleg Madison ment az idegeimre azzal, mikor a szájába tömött pár darabbal, lehetőleg sárgadinnyéset, mert az utáltam a legjobban, és zárt helyen nyitott szájjal kezdte rágni.
- Kérsz valamit inni?– öleltem át vigasztalóan Colin vállát. – És te? – néztem Gracere, majd, ha kértek, ha nem, felálltam és a bárhoz sétáltam. Leadtam a rendelést, és persze Konzervkának is kértem a tálkájába vizet (mivel Joe már jól ismerte Colint, tárolt Konzervke számára egy picike macskatálat). Mivel mindent nem bírtam elvinni, a pultnál ücsörgő, narancssárga hajú lányt kértem meg. Ha segített, ketten cipeltük vissza a poharakat. Letettem a tálcát Konzervke mellé, a tálkáját a legközelebb hozzá. – Maradj, ha gondolod – néztem az idegen lányra és újból leültem Colin mellé.
- Szóval, ígérem, hogy még ma, vagy holnap eltemetjük. Sőt, ha akarod, csináltatok neki sírkövet, jó? – tettem a kezem a fiú hozzám közelebbi vállára és félig magam felé fordítottam, hogy a szemébe tudjak nézni. Hiába… egy konzerv halála tragikus. Futólag a lányokra pillantottam, majd mikor Colin válaszolt, újból rá néztem. |
Leültem az egyik bárszékre és csak bámultam ki a fejemből. Elgondolkodva pásztáztam végig az embereket. A gondolataim teljesen máshol jártak, hisz vagy egy hete lakok itt és még szinte senkit sem ismerek. Sőt, szó szerint nem ismerek senkit. Viszont bíztam benne, hogy majd végül sikerül egy normális társaágot találnom, akik elfogadnak és képes leszek a baráti körükbe férkőzni. Ez pedig az a hely, ami úgy tűnt, hogy megfelelő erre. Ráadásul vagy három napja "szemezek" ezzel a hellyel, ugyanis még Londonban egy rock n' roll klubban voltam pultos, ahol az egyik volt legjobb barátom apja volt a főnököm... Mikor a barátaim otthagytak, a főnököm természetesen kirúgott, mert apuci kicsi lánya azt kérte. Így most munkanélküli vagyok, és ez az a bár, ahol szerintem tudnék magamnak állást találni. Csak eddig nem tudtam, hogy vállalhatnék itt munkát, igazából még most sem. Kíváncsi tekintetemet lesütöttem az asztal felé és ezen gondolkodtam tovább. |
Napozásomat újra megzavarta David és számonkért azért amiért nem mentem oda hozzájuk.
- Semmi,mi lett volna?! - kérdeztem és napszemcsimet letettem a meleg homokba. Lassan a vézna srác is megjött a macskájával és a konzervdobozáért siránkozott. Mi? Konzervdoboz? Nagypapi? Mi a baja a srácnak? Látta már őt orvos? Hajamba túrtam, mert egyáltalán nem tudtam,hogy most mit tegyek. Mutatkozzak be ennek az őrült srácnak? vagy mit akar David? Végül úgy gondoltam azért illő lenne bemutatkoznom.
- Hello, a nevem Grace. Grace Blackwood. - mondtam,majd a kezemet a srác felé emeltem, hogy kezet rázhassunk. Miután kezet ráztunk (ha megtettük) elővettem egy csomag rágót a farzsebemből. Vettem magamnak belőle egyet és rágni kezdtem majd megkináltam a többieket.
- Kértek? - kérdeztem viszonylag kedves hangon... |
A napágy előtt megtorpantam, és visszanéztem Davidre, majd a lányra esett a pillantásom, akit eddig még soha életemben nem láttam. De most nem is igazán foglalkoztatott, nagyapa halála, és Riley bunkó megnyilvánulása arra késztet, hogy ne legyek boldog. Riley volt a legeslegjobb barátom, de neki csak az otromba Carlos van, semmi más nem létezik számára! Óvatosan megfogom a macska pórázát, majd ölbe is veszem a nagy bundás cicát. Lassan megfordulok, és visszaindulok Davidhez.
- Már nem tudod meggyógyítani... - súgom rekedten hangon, kivéve a konzervet markából. Szívemhez emelem. - Majd eltemetjük a kertben? Nem akarom köztemetőbe vinni, az olyan undorító. Sok ismeretlen halott venné körül, és egyedül érezné magát ott. - A macskát lerakom a lány melletti napágyra, megsimogatom a buksiját, aztán leülök mellé, és csüggedten nézem a behorpadt nagypapafejet.
- Meghalt a nagyi, most meg a papi. - Alsó ajkamat beharapom, a könnyeimet visszaszorítva igyekszem úrrá lenni az érzéseimen. Csak nehéz, mert David előtt sosem kellett semmit elfojtanom, de most itt ez a lány, akit nem is ismerek.
- Biztos bevered a képét? - nézek hirtelen David szemeibe. - Én megpofoztam, de... kötve hiszem, hogy megérezte - húzom el a számat bosszúsan. |
Míg vártam, hogy Grace kövessen, ismerős, vékonyka alakot pillantottam meg a parton. Hát persze, Colin… már a mozdulatai kétségbeesettnek tűntek, és mikor megláttam, hogy amit szorongat, annak egy része csillog a napfényben, sejtettem, hogy tényleg komoly bajok történtek. Legalább is, számára komoly. A fiú tette ki nálam a „lelkizős” részét a dolgoknak, hiszen az ő zavart kis lelki világáról jóval többet tudtam, mint az összes eddigi barátnőméről. Colinnal furcsán és számomra kissé bizarr módon alakult a kapcsolatunk (mikor mellette ébredtem, vagy három percig megállás nélkül üvöltöttem), de mivel a törékeny kis teste egészen aranyosnak volt mondható, ő lett a „David-hárem” mellett a kiskedvencem.
A kezem óvatosan köré fontam, mikor hozzám bújt, és vártam, hogy elárulja nekem, mi a baj. Ha az előző árulkodó jelekből nem esett volna még le teljesen, abból, hogy Colin ruhástul belegázolt a tengerbe, már tudtam, hogy „súlyos tragédia” történt. Mikor a fiú vékonyka kezei már nem fonódtak körém, én is elengedtem és egészen aggodalmas képpel nézem nagypapát. Máris gondolkodni kezdtem a megoldáson, amivel fel lehetne támasztani a konzervet, vagy legalább megvigasztalni Colint.
Vigasztalóan megsimogattam a felkarját, és lassan bólintottam. – Riley egy idióta, és nagypapa halála tényleg sokkal, de sokkal fontosabb – bólogattam. Tudtam, hogy ez az, amit a fiú minimum válasznak elvár, és ha ez megnyugtatja, igazán mondhatom ezt. – És majd jól beverem a Riley-gyerek képét – ezt már nem gondoltam annyira komolyan, hiszen gimnáziumban végig jóban voltunk Rileyval, sőt, a mai napig sokat beszéltünk.
Nem értettem Grace hirtelen távozását, de nem is várhatta el, hogy vele törődjek egy évek óta tartó kapcsolatom helyett. – Gyere, menjünk ki a partra, fogd Konzervkét is, és találjunk ki valamit, amivel helyre hozhatjuk nagypapát. Jó? – tettem az egyik kezem a hátára és gyengéden kifelé kezdtem tolni, a partra. A vízből kiérve kérdő pillantást vetettem Gracere.
- Hozd ide a macskádat, jó? – néztem Colinra. – Addig megvizsgálom nagypapát – vettem ki óvatosan a vékonyka ujjak közül a sérült konzervet. Mikor a fiú már valamivel távolabb ért a lányra néztem. - Ez meg mi volt- igyekeztem a rövid beszélgetést Colin visszatértéig lebonyolítani.
|
- Ahha.... Akkor máséba vinnél? - vigyorogtam kissé gonoszul majd mikor megkérdezte megyek-e felálltam és elindultam felé. Ám ekkor egy srác jelent meg aki bőgve odabújt David-hez, szemeim azonnal összeszükültek. Ilyet sem látni minden nap. Igy inkább sarkon fordultam és újra visszatértem eredeti helyemre, a csodás,meleg homokra....
Nem sokkal később megjelent a bár tulajdonosa és ekkor végre szabad volt Mady. Vigyorogva válaszoltam.:
- Rajtad kivül? Hát.... Nem is tudom.... Menjünk valamerre. Dönts te.. - mosolyogtam és vártam, hogy válaszoljon. Aztán mig a lány gondolkodott én odakiáltottam Grace-nek:
- Majd otthon találkozunk, Grészi!! - aztán tekintetemet újra Mady-re szegeztem. |
Dühösen, felbőszülten trappoltam az egyetlen olyan helyre, ahol biztosan tudom, hogy lesz ott valaki, aki megért, és megvigasztal nagyapa halála végett. Kicsi Joe bárja, hát hová máshová? A vén pasi nincs itt, gondolom a seggét süteti a házikónk mellett, közben keresztrejtvényeket fejt meg szorgosan. Madyt látom a távolból, valami sráccal, de rá se hederítek most. Túlságosan is el vagyok kenődve ahhoz, hogy bárkivel is beszéljek, mert nekem csak EGY ember kell, és ezzel Madisonnak is tisztában kell lennie, és remélem nem haragszik meg majd rám. De, ha igen, akkor viszek neki aprított rózsaszíromkonzervet, és akkor szent a béke. Én tudom.
A parton, a térdig érő vízben pillantok rá a keresett személyemre. Hatalmasat sóhajtok megkönnyebbülés gyanánt, hogy nem egy csajból kell kirángatnom. A macskát lerakom az egyik napágyra, majd a víz felé indulok, kezemben nagyapát szorongatom. Aztán már nem bírom tovább, és neki lódulok.
- David! - Szinte sírom a nevét. Begázolok a vízbe, holott nem szeretem, és izmos mellkasához bújtatom arcomat, vékonyka karjaimmal derekát ölelem át.
- Riley nagyon gonosz volt velem! Bántott! És... és... és.. meghalt nagyapa - hüppögök kínkeservesen. - Nézd... - Elengedem a derekát, de nem lépek arrébb. Nagyapát felmutatom neki, megmutatom, hogy pontosan hol horpadt be a feje.
- Betört a feje, egy kislány tette ezt vele! - Düh villan fel szemembe, ahogy visszagondolok rá. - És Riley csak Carlossal törődik, pedig nagyapa halála fontosabb! Ugye, fontosabb? - nézek fel rá reménykedve. |
Halkan felnevettem. Úgy tűnt, Grace nyelvét alaposan felvágták. Volt, hogy szerettem elszórakozni az ilyen lányokkal, pont azért, mert volt kihívás abban, hogy ágyba vigyem, viszont volt, hogy nem volt hozzá türelmem. Jelenleg nem voltam túlzottan „kanos”, így nem sajnáltam a lánnyal tölteni az időt. Előbb-utóbb meg fog enyhülni, mint ahogyan a többi is megenyhült.
- Nem is terveztelek egyből az ágyamba vinni – vontam vállat a tengerre pillantva. Számomra megszokott volt a látvány, mindennapi, nem úgy, mint sokaknak. Nem tudtam volna elképzelni az életem tenger nélkül. Maga a tudat, hogy bármikor lejöhetek ide és úszhatok egyet, vagy csak napozhatok a parton, jó érzéssel töltött el.
- Egyébként is, a parton maximum egy öltözőfülkébe tudnálak – tettem hozzá széles vigyorral, mielőtt besétáltam volna a vízbe. Már a térdemet nyaldosta a lustán hullámzó víz, mikor hátra pillantottam. – Jössz?
- Jól van, mehetünk, úgyis ráérek – bólintottam, közben nekiálltam mosogatni. – Muszáj megcsinálni, ha már én vagyok itt – magyaráztam Mattre pillantva. Közben a zenére ringattam a csípőm, bár annyira nem táncoltam, hiszen Joe már közölte, hogy ne csináljak kuplerájt a bárból. Jogos. Nem éreztem magam kurvásnak, hiszen csak szerettem tenni magam a pasiknak, de semmi több. Távol álljon tőlem, hogy idegeneket szopjak le a parkoló közepén és egyéb finomságok. Joe hamarosan megérkezett, és miután ellenőrizte a pénzt, átvette tőlem a bárt. Kisétáltam a pult mögül a táskámmal, amit aztán a fiú melletti székre dobtam. – Mehetünk is mindjárt – vettem fel egy pink topot, aminek a dekoltázsán két kigombolva hagyott gomb volt, a háta pedig csipke volt. Levettem alóla a párducos bikinifelsőt, hiszen nem mutatott jól, és bedobtam a táskámba. – Mi érdekel inkább? |
Elgondolkoztam valójában miért is jöttünk pont ide és, azon is, hogy most mit csinálhatnak éppen a barátaim. Közben hallgattam a tenger morajlását, a távolból a motorok,autók búgását. Ábrándozásomból azonban David ébresztett fel. Fejemet felé forditottam, kinyitottam a szememet és szemüvegemet újra a fejem búbjára helyeztem. Jégkék szemeimmel ránéztem a fiúra és válaszoltam a kérdésére.
- Nem adom könnyen magam és nem fekszem be olyan agyába akin már egy csomó lány lovagolt, világos kandúr?! - kacsintottam,majd tekintetemet újra az ég felé forditottam, napszemcsimet újra a szemem elé húztam és folytattam tovább a napozást. Hosszú, barna fürtjeim a homokon pihentek, ezért szerintem majd lassan megmártózom a vizbben is. Nem szeretem ha koszos a hajam...
Vigyorogva figyeltem fecsegését, és bevallom érdekelt is amit mond... Nem az a srác vagyok akinek az egyik fülén be a másikon ki megy az amit egy csaj mond. Minden mondatot jól elraktárokozok méllyen a fejemben. Amikor az mondta pillanat csak bólintottam egyet,had menjen. Amint hátra fordult nem tagadom, a fenekére vándorolt tekintetem. Naés?! Férfiból vagyok, nem??!! Majd mikor visszafordult hozzám tekintetem újra az arcára,majd szemeire tévedt.
- Hát felőlem mehetünk mindjárt akkor amikor végeztél. Amikor neked jó... - vigyorogtam.
|
- Részt vehettél már pár jó bulin, szivi, de olyanon, ami nálam szokott lenni, még nem – csóváltam meg egy vigyorral a fejem. – Talán egy házibulimba kellene meghívnom téged – ittam meg a vodkát elgondolkozva. A városban tényleg hírhedtek voltak a házibulik, amiket a hatalmas villámban tartottam és általában eszetlen tombolásba fajultak. A takarítás nem volt probléma, hiszen a személyzet utána elintézte, nekem csak az élményből kellett kivennem a részem.
Elgondolkozva néztem el Grace után, a tekintetem végül a fenekén állapodott meg. Miután alaposabban szemügyre vettem, kifizettem, amit megittunk. Eleinte nem akartam utána menni, hiszen az egyszerűen nem „menő”, végül mégis felálltam a székről. Nem is nagyon volt választásom, hiszen a farkam irányított jelenleg. Csak egy fürdőgatya volt rajtam, hiszen nemrég jöttem ki a vízből inni valamit, úgy terveztem, még később visszajövök.
Azon a pár méteren, ami elválasztott a víztől, belebotlottam Carolinába, az egyik régi barátnőmbe. Barátnő? Pár éjszakára jó volt. Szilikonmellek, buta pofi, szőke tincsek; csak úgy árasztotta a sötétséget. Váltottam néhány mondatot vele a ma esti buliról, aztán mikor elégedett mosollyal elsétált, tovább mentem Gracehez.
Ledobtam magam mellé a homokba és lassan végigjártattam a tekintetem a felsőtestén. Póló híján alaposabban szemügyre lehetett venni a domborulatait, nem is tagadom, hogy ezt tettem. – Kemény csaj vagy, mi? – támaszkodtam meg magam mögött.
- Végül is –vontam meg a vállam, aztán rábólintottam a dologra. – Jobb idegenvezetőt nem is választhattál volna – tettem hozzá széles vigyorral. Tényleg jól ismertem a várost, és tudtam, mik a jó helyek, emellett a társaságomat is szórakoztatónak találtam ahhoz, hogy összejöjjön egy jó kis délután, esetleg este.
- Pillanat – néztem az érkező társaságra. Három szörfös srác, mindegyiküket ismertem. Szinte az egész napjukat a parton töltötték és sokat jártak ide, na, meg az egyikük évfolyamtársa voltam gimiben. Letettem eléjük a két hideg Colát és egy Sprite-ot, váltottam néhány szót velük, aztán vissza is tértem Matthez.
- És mikor gondoltad? Hamarosan Joe visszajön és én szabad is leszek – ittam meg az utolsó korty koktélomat és elmosogattam, majd azokat is bedobáltam a mosogatóba, amiből Grace és David ittak. Szerettem itt dolgozni, hiszen az egész nyugodt volt, töltögetni és mosogatni tudtam, egész nap a parton lehettem és rengeteg embert ismertem meg közben. |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A bár már évek óta itt áll, tulajdonosa kicsi Joe, aki nemcsak isteni koktélokkal, hanem bölcs tanácsokkal is örömmel ellátja az itt tanyázókat. Családias hangulatú hely, laza, állandóan szól valami zene és semmit nem adnak arany áron.
Odajött hozzám egy lány és bemutatkozott. Ma ilyen ismerkedős napom van, ezek szerint. Végre! Nem kell magányosan, barátok nélkül leélnek az életem többi részét.
