Témaindító hozzászólás
|
2013.05.23. 21:50 - |
Általában csak úgy nyüzsögnek itt az emberek: napoznak, fürdenek a lassan mélyülű, tiszta vízben, strandröpiznek vagy kocognak, élvezik az életet. A tisztaságra is gondosan figyelnek, kevés alkalom, ha valaki szemetet talál a világos homokban. A part leghosszabb szakasza tökéletes hely a fürdőknek, egy részén pedig a szörfösök hódolhatnak szenvedélyüknek. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Mivel nem aludtam éreztem hogy átölel, és azt is hogy nem éppen túl gyengéden, de hát nem zavart, persze azért nem aludtam mert mégis csak ez nem egy sátorozós buli volt hanem annál jóval több. és ez simán ébren tartott jó sokáig. Aztán persze a fáradtság nyert, de nem húzodtam el tőle álmomban se. Igazából jólesett a közelsége... |
Még bekúsztama sátorba vele félálomba aztán elszunyókáltam tovább, álmomba többszőr jól áöleltem talán túl erősen is hát mit mondhanék nem voltam egy törékeny virágszál, szóval biztos nem tudtam leirni miért pont őt szerettem meg a sokezer lány közül, de biztos volt valami nyomós oka amiről még én sem tudtam, talán az hogy nem akar mindent elsietni és tudom, hogy midnig őszinte hozzám, és aztis tudom hogy szüksége van rám és arra hoyg megvédjem és vigyázzak rá, melette férfinek tudtam érezni magamat és nekem ez volt a lényeg azthiszem ez vonzott ennyire. |
Én jó ideig észre sem vettem, hogy elaludt, csak hallgattam az este hangjait és a tengerét. Azon töprengtem vajon ő mit szerethet bennem igazán, hogy miért tetszem neki. Száz vagy ezer lány lenne aki odadobnáű magát egy ilyen fiúért a cápáknak is akár, de ő pont engem szeretett meg. Igazából úgy éreztem ez azért fucsa, de belül nagyon örültem neki, de azért nem kötöttem volna senki orrára hogy ezt tudja. Még a barátnőimnek se abban biztos voltam hogy akkor én lennék a téma amit utáltam. Ezen töprengtem amikor feltünt a nagy csend, majd a szuszogására lettem figyelmes amin csak mosolyogtam. Mondhatni nem volt kellemetlen, nem zavart, hogy elaludt, bár mókásnak azért az volt. Végül csak annyit tettem hogy őt is betakartam a pokróccal amit kaptam és néztem tovább a vizet jó ideig. nem keltettem fel, hagytam had pihenjen. Úgy rá fél vagy talán egy orára mozdultam meg, de csak annyira, hogy besegítsem a sátorba, had aludjon rendesen, mert ha így alszik sokáig akkor biztosan elzsibbadnak az izmai, vagy éppen elgémberednek. Így hát amennyi erőm volt, mert hát ő se egy törékeny virágszál besegítettem, majd betakartam a pokróccal. |
Lassan elszunyókáltam ott melette, nagyon fáradt voltam már, teljesne neki dőltem. Fogtam a kezét és szunyáltam . |
Nos igaza volt, mármint azzal amit mondott. Tényleg így volt, de.. ahj nem akartam hogy rosszul érezze magát az úgy nem jó. -Énis-sóhajtottam fel és most én döntöttem a vállára a fejem. Eközben a vizet néztem, nem tudtam eldönteni, most mi legyen, mert neki ez így rosz, de ha meg belemegyek akkor meg nem azért mert én akarom. mert én most nem akartam, de aztse hogy neki rosz legyen velem. Furcsa egy helyzet volt. |
-Már megint össze vissza beszélsz...-simogatam-Ezért lenne rossz ötlet. csak megijednél tőlem és hagynádmert nem akarzs vissza utasítani..-dőltem neki és dörgöltem az arcomat hozzá-NEhéz az élet...-sóhajtottam és átöleltem-Szeretlek...-súgtam oda nkie és halgattam a víz zúgását . |
Én végighallgattam amit mond. Nos.... igen Mercutio híres volt a lányokkal való... Hjaj nem gondolok bele. Enyhén megráztam a fejem, aztán próbáltam inkább választ nyújtani arra amit utoljára mondott. - Mercutio, nem veszítesz el ezt butaság ne is gondolj erre jó?-kértem mert annak gondoltam. Csak mert... hát igényei vannak testileg attól még nem fogok elrohanni. vagy lehet hogy másig. Jó valószínűbb hogy leblokkolok, vagy kiskaput keresnék, sőt ismerve magam ezek is csak azért lennének mert kedvelem. ha egy ismeretlen pasiról lenne szó már rég elfutottam volna, de szó szerint! De ő más, a barátom, nem akarok most elrontani semmit, ez az első... eddig egészen normálisan alakuló randim mióta az eszemet tudom ezért nem kéne most elfutnom vörösen. Jó azt nem tagadhatom, hogy már most elpirultam, mert éreztem hogy a vér az arcomba szökik attól hgy ezen gondolkodom.
- Nem gond... mármint hogy nem megy. legalább..- na most én motyogtam- Megpróbáltad...-böktem ki végül |
-Ez tévedés... nem rontottál el semmit.. csak én nem tudok túl jól alkalmazkodni.. ah simersz tudod jól hogy nállam egy kapcsolat nem tart tovább egy éjszakánál....nehéz átálnom ...nem akarlak felcisnálni egy este viszont... a testem nem akar erre az álláspontra jutni... én rontom el az egészet és nem te...-Motyogtam a vizet nézve és megsimogattam a kezét.-Nem akarlak elveszíteni... |
Én mikor kijött nem néztem rá, csak tovább lestem a hullámokat agyalva vajon mit rontottam el már megint. Mikor a vállamra hajtotta a fejét megsimiztem az arcát. Ez nem volt tilos.
-Haragszol?-kérdeztem némi csendbenmardás és arcsimogatás után. - Bármit is rontottam már emgint el bocsánat, és nem csak emrt elrontottam hanem mert nem tudom mi az ami miatt most megint...- sóhajtottam. Elvettem a kezem az arcától, majd a homokra esett újra a tekintetem. Nem tudtam egyszerűen miért rontok el mindig mindent, pedig nem szokásom, de ha randiról van szó kész csődtömeg vagyok ebben már biztos voltam. Sőt ez is alátámasztotta ami az előbb volt. Sajnáltam szegényt, hogy egy ilyen reménytelenbe zúgott bele mint én. |
EGy idő után kimentem s rá dobtma egy pokrócot majd leültem mellé sóhajtva és kicsit törődésre vágyva majd rá hajtottam a fejemet a vállára és énis néztem a vízet hmm mi jó lehet benne, engem nem foglakoztatott az egész sjanáltam hogy nem jött ár mibajom pedig persze nem az ő hibája volt. Most kicsit úgy éreztem magamat mint aki nem tud szex nélkül kapcsolatot teremteni és ez nagyon vacak érzés volt, nem ezt vártam amgamtól, lehet hoyg elrontottam az egész randit peidg olyan jól indult és úgy igyekeztem hogy normális legyek ne csak az a másik MErcsi aki csak csinálni akar és nem érdekli egy lány igazi érzései, viszont msot nehéz volt kitalálnom neki mik a valódi érzései ezrét bíztetásra törődésre vágytam tőle. |
Felsóhajtottam mikor elvonult. Most igazából azt se tudtam mi legyen. Mert mégis csak ő bent én kint szindrómába keveredtünk. Úgy gondoltam nem akar beszélgetni így hát azt tettem ami elvárható lett volna. Csendben maradtam és a vizet bámultam. Mi mást tehettem volna? Menjek utána? És ha nem akarja? Akkor mi van, kiküld, de akkor most... valamit megint elrontottam, de ötletem nem volt hol tehettem. nem mondtam semmi rosszat, vagy mégis? már azt se tudtam hogy mi is van igazán. Felhúztam a térdeimet és arra fektettem a feje, majdlehunytam a szemem és agyaltam, hallgattam közben a tengert, de tényleg nem tudtam mit tegyek. Mert elvileg most "elzárkózott" tőlem. |
Mire megszólalt már a sátorban bujkáltam a férfias problémáimmal, nem akartam lefeküdni vele mert nem akartam hogy úgy érezze csak ezért kerestema társaságát és morogva próvbáltam kiagyalni mi legyen aztán eldőltem a matracon és a kezeim az arcomra nyomtam sóhajtva, megint jó nagy szarban voltam nem melesleg egyeüdl kelett hagynom őt. |
Mivel azt mondta ne ölelgessem ezért nem tette mikor elhúzódott tőlem, bár nem értettem mi ez a stílus, mert nem magyarázta el miért gond. ám nem tettem ha már ezt kérte én akkor tiszteletben tartom.
-rendben akkor majd szólj.-mondtam és figyeltem őt. Ötletem sem volt arra most mit csináljunk, ezért a hullámokat figyeltem. Nagy volt a csend ami azért .. főleg az ilyen helyzetben eléggé kínos is tud lenni, de nem csak nekem. Így próbáltam valamit felhozni.
-Mikor lesz a meghallgatás? -kérdeztem hiszen jobb nem jutott az eszembe. Szánom bánom, de legalább nem maradok csendben. Persze nem mentem oda, nem öleltem meg, sőtottmaradtam ahol voltam csupán csak rá emeltem a tekintetemet.
- Már ha nem zavar a kérdés...- tettem hozzá. Ki tudja most miről szeretne beszélni igazából, nekem bármi megfelel, csak ne maradjunk csendben mert jelenleg ez borzasztóan zavaró a számomra. |
Mikor megölelt egy darbaig bírtam aztán csak megtörtem és inkább gyorsna eltoltam magamról behunyva aszemeim nagy levegőt véve- Ha jót akarzs magadnak ma este már ne nagyon ölelges... egéykbént meg kedves tőled.. majd.. szólok ha nagyon nagyon segítségre van szükségem...-vettem még egy nagy levegőt majd a derekamra sandítottam hogy mi odalent a helyzet és a sátor felé fordultam. |
Jelenleg én éppen arra hajtottam hogy élvezzem a vele töltött órákat, vagy éppen perceket. Azt nem vettem észre azt mennyire zavarná a közelségem, de mivel nem voltam nagyon közeledő típus ezért nem kellett féltenie magát. De azért msot mégis csaak megöleltem őt- Én meg nem akarnám, hogy csak mert az álmodat akarod valóssá tenni az utcára kerülj közben. Bármikoir szívesen látlak, és bármikor bármit kérhetsz a barátom vagy sőt a legjobb barátom. Ezért nem hagyom hogy az utcára juss csak mert valami pont ebben a pillanatban nem sikerült. Ha nem jösz magad akkor én ráncigállak... na jó nem, nem vagyok erőszakos típus - mondtam aztán elengedtem és a szemébe néztem- Rám számíthatsz oké? Nem venném úgy hogy pióca vagy, vagy más lény. Te vagy Mercutio akit kedvelek és akihez bármikor fordulhattam. most te is nyugodtan fordulhatsz hozzám. |
-Na azt most felejtsd el te sme adsz és én sem kérek... nem akarok másokon élősködni mint egy pióca pláne nem rajtad...-sóhajtotma miközben a stáorra néztem és rá a gyönörűen fénylő szemeire, attól féltem ha közelebb bújik hozzám az alsó részem gyorsabban cselekszik majd mint ahogy gondolkodom, féltettem őt nem akartam hogy csak egy egyéjszakás kalandnak érezze magát de én ehez túlságosan.. kanos voltam... mindenestre még tartottam magamat. |
halgattam amit mond a takarónak örültem persze de amit mondott nem volt vidám, már az a második rész. Én megértettem amit ez jelent, és reméltem nem így lesz. Nem tudtam hirtelen mit mondghatnéák, szóval nagy levegőt vettem majd kifújtam eközben átgondolva a mondandómat.
- Tudod szerintem menni fog. ügyes vagy tehetséges és angyali a hangod. Képes vagy énekelni, és jól, sőt tökéletesen. Menni fpog-öleltem át.- Ami pedig az éttermet illeti... ez sokkal de sokkal jobban tetszik mint egy puccos helyen feszengeni sok ember között. tudod hogy nem vagyok emberbarát-mondtam, majd a tengerre néztem-Ami pedig a kiadódat illeti, vagy a számlákat.. tudod hogy számítzhatsz rám. |
Rá néztem a gyertyagyújtés után majd szelíden rámosolyogtam- CSak neked tudok így énekelni... ez a baj... és nem lehetsz ott minden percben amikor énelenem kell..-sóhajtottam és rá tettem egy takarót mielőtt fázni kezd, kezdett hideg szél fújni.- Tudod.. az évek alatt rengeteget változtam... kevesebbet cigizek és ekvesebbet iszom... nem volt könnyű átálnia normális életre és hogy őszinte legyek attól félek... szóval.. nem fog időben össze jönni a szerződés a lemezkiadóval és gáz van a számlákkal is... igazásgszerint étterembe akartalak vinni de... nincs pénzem rá..... -sóhajtottam és a vízre néztem |
Én amikor ezt mondta nagyon meglepédte. "Senkinek" de hát. Úgy tudtam az énekesek mindenről írnak dalt, de másokról általában akik fontosak neki. Jó ez olyasmi mint amikor érzéssel táncol az ember. beleéli magát, és ez igazán szép. Én halgattam a dalt, és el is bűvölt vele úgy mint múltkor. mikor abbahagyta és az utolsó szólam, az utaolsó hang is abbamaradt csak akkor szólaltam meg- Ez eszméletlenül szép, és olyan... hű meg se tudom fogalmazni. - magyaráztam neki, és a gyertyát néztem. -Olyan... mintha teljesen beleélnéd az érzéseidet és énis érezném őket. Hülyén hangzik biztos, de így van, vagyis. jaj össze vissza beszélek- hagytam abba a magyarázkodást és a homokot néztem. |
-Hát.... nagyon remélem hogy tetszik ez különleges.. még soha senkinek sem írtam dalt....-vetema kezembe a gitáromat.Lassan letettem a földre a kottás füzetemet mellé aztán hozzá kezdtem, nagyon jól ment a dlog, lassú dal volt ahogy a többi, végig egy névtelen láynak hódoltam persze az ő volt. Mire bejfeztema dalt már egészen besötétedett, gyertyát gyújtottma gyorsan majd rá néztem. |
[81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|