|
Témaindító hozzászólás
|
2013.05.24. 15:18 - |
 A park hatalmas, sok dolgot rejt magában. Rengeteg kanyargó ösvény, nagy üres helyek, ahol a kutyasétáltatók játszhatnak kedvenceikkel, játszótér a kicsiknek, sok-sok pad, egy fagyizó és egy nagy tó, ami mellett könnyű nyugalomra lelni. |
[12-1]
 A bíztatás az jól esett, de nem béna voltam inkább izgultam, vagy féltem ha jól esik. Aztán a válaszán gondolkodtam-Oké bízok benned-mosolyogtam rá és kint leszek ígérem. -Ja és vigyázz magadra-tettem hozzá, majd felálltam volna ha nem kapok egy homlok"puszit". Hát igen ezt még meg kel szoknom, de csak menni fog, talán...remélem. mercutio a barátom, és randim lesz vele. A helyzet kicsit furcsa volt sőt bizarnak is mondtam volna, de ennek ellenére örültem neki mint kutya a farkának. Csak éppen nem ugráltam. Miután végül elment még jó ideig szemléltem a parkot és agyaltam hogy most akkor hogyan is viszonyuljak a dologhoz. Mármint... az az alap gondolat, mi lesz vajjon? nem bánázom el, nem sértem meg. pedig ilyenkor a lányok nem azon törik a fejüket hogy úr ég mit vegyek fel? Hát... nembaj. nem vagyok valami mindennapi, nem csoda hogy kívülálló vagyok majdhogynem ha a plázába megyek a többiekkel. Egy jó időnyi ücsörgést követően végre elindultam haza hogy estére összekapjam magam, de főleg inkább agyilag, vagy szellemileg mint ruhatárilag. Az biztos hogy nem forgatom fel a ruhatáram. Az olyan... nem én lennék.
/ Megint köszi a játékot és akkor tali a randin :D / |
 Elhajoltam tőle és a szemeibe néztem- Hát.... ezt a csókot még gyakorolni kelll...-bíztattam-Ami peidg a randit illeti... csak ma este érek rá... nemis tudom... kijöhetnél este 6 ra a tengerparta.... a többit bízd rám..... -Mondtma elég magabiztosan majd feláltam felemelve a gitáromat és újra rá pillantottam -Most mennm kell.... várnak rám a studioban.. szurkolj....-mosolyogtam és még egy puszit nyomtam a homlokára, hogy vigyázzon magára. |
Értettem hogy érti a másik azokat a csomókat- Hát maximum átjösz hozzám lakni, bár úgyis befutsz-intette le a másik kétségeit hiszen akinek nem tetszik amit ő csinál az vagy irigy, vagy süket! Legalábbis ezt gondoltam a többbiről meg, nem igazán lényeges beszélni ám a csók a további szavakat az ajkaimra fagyasztotta. Megint megcsókolt és totál felkészületlen voltam ezügyben, de nem hajoltam el tőle inkább viszonoztam a csókot egy általam adottal ami inkább volt egy szégyenlós szájrapuszi mint egy igazi csók, de nálam ez már felért egy szerelmi vallomással is. A gyengébbik változatban, de azért büszke voltam magamra egy kicsit. Neki döltem, majd a parkot szemléltem-akkor... elmegyünk valahova randizni valamikor ha majd ráérsz?- tette fel némi csendben maradás után a kérdést. |
Felé nézett majd újra el- Tudod ez nem ilyen egyszerű... nem lehetek csakúgy énekes.. ha bejelentem a munkahelyemen hogy felmondok be kell hogy fussak különben a híd alatt fogok lakni..jaj..-sóhajtott keserves arcal-Ez az egész annyira zavaros..-morgott majd Catre nézett, aztán mélyena szemeibe-Szkségem van valakire, aki segít kigobozni ezeket a csomókat... és rám önteni a hidegvizet amikor elszáll az agyvizem..-Fogalmazott remélhetőleg érthetően majd megint csókot nyomott Cat ajkaira akarva akaratlanul is. |
Én csak vártam arra mit reagáll majd. Aggódtam, hogy most vagy elmegy, vagy hülyének néz esetlegesen még száz vagy több másféle reakciót is sazámításba vettem erre az egészre, de nem az volt amire gondoltam. Sőt magához húzott asmire kicsit sem számítottam, főleg most, mert hát mégis csak tegnap miattam sietett el annyira. Amit ehez mondott mindennél jobban meglepett. Hiszen képes lett volna, csak barátként tekinteni rám mintha ez meg se történt volna és kész. De tudtam, hogy a szavak ellenére kicsit se örülne neki, mert ő hozta fel tegnap is a dolgot, azaz ha lehet ezzel élnem kiöntötte a szívét ezzel kapcsolatban. most nem rúghatok bele mint valami kutyába csak mert hűséges. utána persze amiket mondott a lehető legkisebb mértékben sem tetszettek-Ne add fel, nem vagy nyomi és a világért se add fel az álmodat mercutio.- fürkészően nézte a másikat- Ami pedig a barátosdit illeti-sóhajtottam- Nem akarom, hogy felejtsük el, csak azért mert nem vagyok egy kicsit se normális neked, te pedig ne hidd hogy a te hibád lenne, hoy ez nem úgy megy mint szokott. És még mindig azt mondom- nézte a füldet- hogy ha akarodmég menjünk el randira akár azok a szerelmespárok azokban a "nyálas" filmekben-mosoylogtam-De azért ne értsd félre.... nem étteremre meg ilyen hülyeségekre gondoltam Ami csak jólesne- mosolygott rá a másikra , majd egy puszit adott neki- Tudod nagyon bűntudatom van, mert tudom hogy tegnap miattam siettél el nem mert dolgod volt. |
Végig halgattam a nőis megmagyarázását és igazságszerint nemis tudtma hoyg msot feláljak és hagyjam itt vagy besélzjük emg vagy egyébmás, de pozitiv volt és ennek örültem ezért nem akartma itthagyni vszont ehez mrá nehéz volt hozzáfűznöm a dolgokat aztán mikor láttma hoyg olyan zaklatott magamhoz húztam- Ne vágj már ilyen kétségbeesett arcot..-mormoltam és megsimogattam - Mondtam... akkor maradunk barátok... majd szólsz ha szükséged van rám... ennyi....-mondtam mintha annyira könnyű lenne pedig az ördögöcske meg az angyalak egyszerre ppüfölte mindkét vállamat mert irtózatosan fájt és rosszul esett hoyg most ezt kell mondanom, de azt akartam hogy neki jó legyen ha ezt akarja legyen így, de akkoris fájt, már tudtam hoyg ez az egész lelki hullámvasút, ha msot bele egyezik az időhúzásba valószinűleg teljesen padlóra küld majd így nem fogok haladni az énekléssel, el kell halasztanom az összes meghalgatást és sehova sem fogok jutni valamint továbbra is dolgoznom kell pincérként ami írtó unalmas. Elnéztem felőle előre, - Tudod.... akármi lessz.. ha kell... én feladom érted ezt az egészet.. ez cska álom úgyse jön össze.... nállam nagyobb tehetségeket keresnek én ehez nyomi vagyok...
|
Hallottam láttam és tudtam hogy ez miattam van ami persze jobban felzaklatott mintha idejött volna. Utáltam érte magam. Felkeltem a földről, majd leültem mellé.
- Szia.... mercutio sajnálom a tegnapit tudod nem veled van a baj és elhiheted se a kinézeted se más nem oka ennek csakis én. Veled nincs baj, helyes vagy, ügyes, nagyon jó énekes és remek gitáros. Biztosan más lányoknak is feltünik hogy milyen vagy mégha nem is ismernek igazán. Szóval nem veled van a baj hanem velem. Nem vagyok az a típus aki könnyen elbízza magát és kicsit se vagyok olyan aki.... aki... tudod mint a többi lány. Nem tudok órákig csacsogni mindenféléről ha egyszer mást nem érdekel, de szeretném ha nem kapnánk ezen üssze mert fontos vagy nekem.-mondtam és vártam hogy most mi lesz. Vagy leharapja a fejem, vagy lelép vagy talán megbeszéljük. Más nincs.... Ezután a tenyerembe temettem az arcom. Szégyelltem magam, utáltam magam mert őgy éreztem tönkre fogom őt tenni és az én hibám mert szerelmes lett belém és én béna vagyok benne. |
Szerencsére nem vettem őt észre csak lehuppantam egy elég közeli padra , megfogtam a gitáromat és az ölembe kaptam majd elkezdtem rajta játszani azt a dalt, de a felénél nem ment, elakadt a hangom mert Catnek énekeltem előszőr és ez olyna értéket adott a dalnak, hogy már nem ment csak úgy, sóhajtottam és inkább félre tettem a girtárt majd felnéztem az égre és agyaltam hoyg msot tényleg én basztam el és én vagyok a szar vagy máshol van a hiba, mi az hoyga z sszes láynak bejövök az összes egy perc alatt alám fekszik, tőle nem ezt várom, egyáltalán, de ő még időt kér tőlem, nem értettme miért, talán végig téves volt az önkritikám, tlaán nemis olyan vagyok akit a tükörben látok. |
A nap már az elején bűntudattal ébresztett, de a további sem koronázta a napomat. Az edzés amire elmentem hogy legalább lehiggadjak szörnyű volt az edző szerint teljesen nem voltam ott. Mázli, hogy nem társas tánc volt ma így egyedül táncoltam végig. Próbáltam beleölni, eltüntetni a bűntudatomat az egészbe, de nem volt sikere, csupán az járt a fejemben, hogy mennyire megbánthattam akarva vagy akaratlanul bár inkább a második volt. Amint vége volt az edzésnek felkaptam az utcai ruhámat és le is léptem. Amint egyedül voltam rögtön újrabüntudat mardosott. Keresni kezdtem hát valami helyet ahol elfeledhetem vagy éppen kicsit kiverhetem a fejemből. És utána pedig felhívom őt, és bocsánatot kérek tőle amiért én ennyire lehetetlen vagyok. A parkban találtam magam, de nem öntudatlanul tettem inkább csak kerestem egy nyugis helyet és a park az volt. Ott ledobtam a fűbe magam és a tavat néztem, majd az eget. Nem tudtam hogy kérjem meg arra hogy bocsásson meg, de azt se monhattam hogy felejtsük el. Teljesen össze voltam zavarodva és nem tudtam dönteni. Akkor szúrtam ki őt magát, ott volt a sétányon azaz hogy pontos legyek erre jött. Máris azon voltam hogy miért ver az isten, mert ezt nem így terveztem. Lehznytam a szemem és inkább vártam. Ha észrevesz akkor észrevesz ha nem hát nem. Vagy azért nem mert mérges volt rám amin nem lepődtem volna meg. Szomorú is voltam, de egyben sajnáltam is őt azért hogy egy ilyen reménytelen alakba szerelmes aki én vagyok. Némán ingattam a fejem, majd a tavat néztem tovább. |
Eléggé vacakul aludtam, rémes volt az a szerelmi bánat, fájt hogy így éreztette velem hoyg nem vagyok elég jó emg hoyg neki ehez idő kell, nem volt smemihez kedvem, Jeremiehez sem emntem el hiába volt a menendzserem a telefonom se vettem fel, leültem a parkba a gitárommal és elszórakoztam vele sóhajtozva, már annyira rákészültem tgnap este a mai esetleges randira de ma kész csődnek éreztem magamat. |
- Igazad van – bólogattam. – Nálam érdekesebb dolog tényleg nincs – értettem vele egyet, majd gondolkozni kezdtem, hová kellene mennünk. – Megvan, menjünk a parkba, és akkor meg tudsz hívni egy fagyira – jelentettem ki, és már indultam is, természetesen gyalog. – Aztán majd még mutatok dolgokat, rengeteg hely van, ami érdekes. A város külső részén például van az állatkert, mondjuk, az engem annyira nem izgat, meg a vidámpark, de annyira azért sem vagyok oda. Az aquapark sokkal érdekesebb, oda el is vihetsz a park után – mialatt beszéltünk, lassacskán a városba értünk. – Akkor, a belvárosban van rengeteg üzlet, kávézó, meg ilyenek – soroltam. – Na meg a sok club és disco – jelent meg széles vigyor az arcomon. Sokszor jártam el, főleg egy ideje, bár voltak olyan napok, mikor ki sem mozdultam otthonról, magamba fordultam és depiztem. Hamarosan odaértünk a parkba. – Gyere, erre van a fagyis – indultam el célirányosan a kis bódé felé, hiszen már eldöntöttem, hogy Matt meg fog hívni. |
A park hatalmas, sok dolgot rejt magában. Rengeteg kanyargó ösvény, nagy üres helyek, ahol a kutyasétáltatók játszhatnak kedvenceikkel, játszótér a kicsiknek, sok-sok pad, egy fagyizó és egy nagy tó, ami mellett könnyű nyugalomra lelni. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A park hatalmas, sok dolgot rejt magában. Rengeteg kanyargó ösvény, nagy üres helyek, ahol a kutyasétáltatók játszhatnak kedvenceikkel, játszótér a kicsiknek, sok-sok pad, egy fagyizó és egy nagy tó, ami mellett könnyű nyugalomra lelni.
A bíztatás az jól esett, de nem béna voltam inkább izgultam, vagy féltem ha jól esik. Aztán a válaszán gondolkodtam-Oké bízok benned-mosolyogtam rá és kint leszek ígérem. -Ja és vigyázz magadra-tettem hozzá, majd felálltam volna ha nem kapok egy homlok"puszit". Hát igen ezt még meg kel szoknom, de csak menni fog, talán...remélem. mercutio a barátom, és randim lesz vele. A helyzet kicsit furcsa volt sőt bizarnak is mondtam volna, de ennek ellenére örültem neki mint kutya a farkának. Csak éppen nem ugráltam. Miután végül elment még jó ideig szemléltem a parkot és agyaltam hogy most akkor hogyan is viszonyuljak a dologhoz. Mármint... az az alap gondolat, mi lesz vajjon? nem bánázom el, nem sértem meg. pedig ilyenkor a lányok nem azon törik a fejüket hogy úr ég mit vegyek fel? Hát... nembaj. nem vagyok valami mindennapi, nem csoda hogy kívülálló vagyok majdhogynem ha a plázába megyek a többiekkel. Egy jó időnyi ücsörgést követően végre elindultam haza hogy estére összekapjam magam, de főleg inkább agyilag, vagy szellemileg mint ruhatárilag. Az biztos hogy nem forgatom fel a ruhatáram. Az olyan... nem én lennék.
Elhajoltam tőle és a szemeibe néztem- Hát.... ezt a csókot még gyakorolni kelll...-bíztattam-Ami peidg a randit illeti... csak ma este érek rá... nemis tudom... kijöhetnél este 6 ra a tengerparta.... a többit bízd rám..... -Mondtma elég magabiztosan majd feláltam felemelve a gitáromat és újra rá pillantottam -Most mennm kell.... várnak rám a studioban.. szurkolj....-mosolyogtam és még egy puszit nyomtam a homlokára, hogy vigyázzon magára.