|
Témaindító hozzászólás
|
2013.05.24. 16:36 - |
 Rengeteg étterem található a városban, köztük vannak elegánsabbak és gyorsbüfék. Olasz pizzázótól kezdve a kebabosig bármi, amire éppen vágysz. Kávézók terén szintén színes a választék, vannak nagyobbak és kisebb, családiasabb hangulatúak is. |
[19-1]
- Hé, hé, Colin, nyugi – mormoltam kissé kétségbeesetten. Nem azzal volt a bajom, hogy akart, azzal sem, hogy most, de semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy elküldjenek innen azért, mert mindenki - ezalatt kisgyerekeket is értve -, szeme láttára fogdos. Azt egyetlen nőmnek sem hagytam, hogy nyilvános helyen izgasson vagy magát izgassa, de tudtam, hogy Colin ebbe nem fog beletörődni. – Mit szólnál, ha – fogtam meg a kezét, mielőtt eszébe jutna nyúlkálni, vagy tovább irányítani a saját kezem. – beülnénk a kényelmetlen kocsimba és hazavezetnék a kényelmes ágyamba? – igyekeztem a legmeggyőzőbbnek tűnni, mialatt mélyen a fiú szemébe néztem. Szinte lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát, hiszen Colinnál sosem tudhatja az ember, mire miként fog reagálni. Halvány mosollyal, azzal a bizonyos aranyos mosolyommal puszit nyomtam az arcára, és csak reméltem, hogy elég meggyőző vagyok. – És nálam utána nassolhatsz is egy csomót és bármit nézhetünk is a tévén – az a bizonyos tévé nem akármilyen tévé volt, hanem olyan fajta, ami az ágyammal szembeni egész falat betakarta. – megnézhetjük azt a konzervekről szóló rajzfilmet, vagy ha akarod, valami pornót is. És ígérem, nem rakok be horrort. Na, mit szólsz? Közben akár elszívhatunk egy füveset is, de vannak tablettáim is… tudod, azok a cukik, amiket annyira szeretsz. Sokkal, de sokkal jobb, mint ez a szar hely – simogattam meg az alkarját. |
Morcosan tekintek Davidre, majd le, a számból kilógó kanálra. Lenyalom a fagyit róla, majd kihúzom számból, és visszarakom a fagyi kehelybe.
- Akarlak, most. - Már a több gombóc fagyi sem kötötte le, minden érzékszerveim Davidra volt kiélesedve. Apró csókokat nyomtam a szájára, fogaimmal néha megharaptam az alsó ajkát.
- Most, gyere... - Combomon pihenő kezét megfogva vezettem ágyékomhoz. Csak vissza kell emlékeznem pár mocskos szexünkre, és már felizgulok.
- Menjünk be a mosdóba, már volt rá példa... Habár, nekem itt is jó. Mindig is kiakartam próbálni közönség előtt.... - vigyorgok, mint a vadalma. Beletúrva barna hajába markolom meg tincseit, erőszakosan húzom közelebb magamhoz, és durván nyomom le nyelvemet a torkán.
- Mostanában csak nőket dugtál, az én seggem szűkebb, szóval nem tudom mit eszel a sok puncin - motyogom elfintorodva. |
Persze, nem kell neki az eprem… csak pár perc múlva meg fogja enni. Colin nem tud ellenállni a fagyinak, és olyan, hogy ő nem akar valamilyen fagyit enni, nem lehet… már ismertem annyira, hogy ez a duzzogás közben alkotott kifogás nem volt hihető. A második kijelentése még meg is mosolyogtatott, akkora hazugság volt. Hát persze, hogy nem érdekli az „izmos, adonisz testem”. Csak odavan érte. A viselkedése, hogy elfordult, csak engem igazolt, hiszen ha ennyire nem érdekelné, nem erőlködne annyit az ellen, hogy megbámulja… ellenben a két fiatal lánnyal, akik minden bizonnyal a nyálukat csorgatva figyeltek. Futólag pillantottam csak feléjük, hiszen a duzzogó, hisztis Colinnal packázni nagyon nem jó ötlet.
- Nem, nem fogom – csóváltam meg a fejem. Akármikor is rendeltem, azt úgy tettem, hogy biztos voltam benne, hogy Colin fogja megenni a nagy részét. Kivéve, ha pizzáról volt szó, vagy valami húsról, mert azért én is legalább annyira odavoltam… meg az nem is volt édesség.
Számítottam rá, hogy a fiú egyből közelebb jön majd, ha rájön, hogy a lányok rólam pusmognak. Mert hát ki másról tennék? Én vagyok az egyetlen, aki póló nélkül ücsörög itt és nem mellesleg ilyen a teste.
Felnyögtem, fájt a harapás. Nem szerettem, ha Colin ezt csinálta, és ezt ő is nagyon jól tudta, főleg mikor leszidtam egy-egy nagyobb után. A mellkasára csúsztattam a kezem és picit hátrébb toltam, haragosan néztem rá.
- Colin, ne harapj! Tudod, mennyire utálom, és hogy fáj – az első mondatot még dühösen mondom, a másodikra viszont lenyugszik a hangom és az arcom is elsimul. – mindegy, csak… csak ne csináld többet – csóváltam meg a fejem és letöröltem egy szalvétával a vért.
- Jó, együnk – ha ki is akart volna szállni az ölemből az előbbi miatt, nem hagytam, a combjánál fogva ott tartottam, míg meg nem nyugodott. Kivettem egy kanállal és a szájába raktam. |
- De ügyetlen valaki - forgattam szemeimet. A kelyhét az asztal másik végébe toltam, ameddig a karom elért, aztán csak az ujjaim végével löktem meg kicsit.
- Nem kell az epred. Azért nem kértem, mert nem akarok epret enni - közöltem a frankót, ami igazság szerint hazugság volt. Imádtam az epret, és csupán azért nem kértem az enyémbe, mert pontosan tudtam, hogy David kérni fog, és akkor elkunyerálhatom tőle. Csak most... nehézségeink akadtak.
- Az izmos, adonisz tested pedig végképp nem érdekel! - Morgolódva fordultam el a székemben egy kicsit oldalra, mereven eltartva a fejemet a legközelebbi asztal felé, hogy még véletlenül se kukkanthassak David imádott testére. Nem volt szó rá, hogy mennyire szerettem. Szex után, csak úgy félig feküdni rajta, izmos mellkasát simogatva jobb volt, mint két szál füves cigi.
A fagyi kelyhemet, ami mellesleg már nagyjából üres volt, leraktam az asztalra, és beletúrtam halásznadrágom zsebeibe. A Rileytől kapott füves cigi hűlt helyét tapogattam, s éppen ezért, mivel nem volt mivel lenyugtatnom magamat, rápillantottam David Paint tökéletes testére. Aztán a halk pusmogás felé fordítottam a fejemet - az a lány, aki felvette és kihozta a rendelésünket volt, mellette két másik, bugyután vigyorgó tini. Persze David mellkasát, azt a tökéletes felsőtestét bámulták, halkan nevetgéltek. Halkan hümmögtem egyet, és felálltam, David térdei a lábaimnak ütköztek, ahogy megálltam előtte.
- Gondolom nem fogod megenni... - böktem fejemmel a még teli kelyhére. Mindig én ettem, inkább zabáltam fel az összes édességet, hiába vett magának David, úgyis az én gyomromban kötött ki. Tenyereimet a vállaira támasztottam, aztán egyszerűen csak beleültem az ölébe.
- Mi lenne, ha együtt ennénk meg? - Először csak épphogy érintettem ajkaimmal ajkait, később csókoltam igazán. Tenyereimmel közrefogtam arcát, ujjbegyeimmel belemartam bőrébe, vörös nyomokat hagyva magam után.
- Azt mondtad, velem foglalkozol - súgom lélegzetvisszafojtva. A torkom elszorul, a mellkasomban a szívem kihagy egy ütemet, aztán felgyorsul, mintha kiakarna pattogni onnan. Két hüvelykujjammal David alsó ajkát megsimítom. Homlokomat vállának döntöm, kulcscsontjára szuszogok, és lehunyt szemekkel várom, hogy a lányok sustorgása abba maradjon. De csak felerősödik, engem pedig elönt a harag. Ajkaimmal gyengéden simítom végig David nyakát, a hajlatban azonban megállok, és belecsókolok finoman. A felső fogaimat odaérintem a bőrhöz, majd az alsókat, végül erősen a húsba harapva zárom össze őket. Nem tépem ki, de a bőr, és hús alá bemélyedő fogaim körül a vér kibuggyan. Lenyalom, és elhajolok onnan. Pár másodpercig bámulom a kulcscsonton lefolyó apró vércsíkokat, ajkaim maszatosak a pirosságtól.
- Együnk fagyit. |
Nehezemre esett nem elröhögni magam, mikor megláttam a lány arckifejezését, de mivel nem akartam, hogy Colin azt higgye, azon röhögök, amit mondott neki (bár kétségkívül vicces volt, de egyrészt igaz is), csak vigyorogni tudtam. Nem bántam, hogy ezt az egyet lerázta a fiú, hiszen az elkövetkező órákat tényleg csakis neki akartam szentelni, és ha a későbbiekben rákívánnék egy menetre egy nővel, az első szembejövő szétteszi nekem a lábát.
A vigyor eltűnt az arcomról és az egyik szemöldököm felvontam, miközben hallgattam Colint és a fenyegetéseit. Jogos lehetett a felháborodása, de én leginkább aranyosnak tartottam a dolgot. Megfogadtam magamban, hogy többet nem beszélek mindenféle nőkről (például nem mesélem el, kit és hogyan vágtam gerincre egy-egy partin), és mikor Collal vagyok, csakis konzervekről, fagyiról és más olyan dolgokról fogok vele beszélgetni ami érdekli és nem tartozik a „pina” témakörhöz.
Halk sóhajjal felálltam az asztaltól és Colin után sétáltam a fagyikehellyel a kezemben. A fiú csupasz nyakához nyomtam a hideg kelyhet. – Ebben eper is van, abban pedig nincs… pedig múltkor eléggé faltad az epret is – ültem le vele szembe. – Igaz, az nem ilyen szaros kis üvegből, hanem a hasamról volt – vontam vállat, igyekeztem elrejteni a vigyorom. – talán most is leeszem magam. Véletlenül persze – emeltem a számhoz a kanalat, aztán lefordítottam, úgy, hogy a hasamra essen.
- Fenébe – húztam fel a pólóm és az ujjammal leszedtem róla a fagyit, majd lenyaltam az ujjam. – olyan ügyetlen vagyok, és nem maradhatok pacás pólóban – vettem le a ruhadarabot, sajnálkozva ingattam a fejem. |
- De, tudod, ha átszúratom, és lesz benne egy karika, és fájni fog, én meg sírni, akkor te elárasztasz egy csomó ajándékkal, elviszel ide-oda, megveszel mindent, és a nap minden egyes percében kényeztetnél. Puszilgatnád a mellbimbómat, aztán megdugnál lassan, finoman, és végig engem néznél, aztán megkérdeznéd, hogy fáj-e valahol, én pedig azt mondanám, hogy nem, és akkor megcsókolnál. - Vigyorogva kiöltöm rá a nyelvemet, majd hátradőlök elégedetten a székemben, és az éppen asztalhoz lépő lányra szegezem a tekintetemet. A tizenéves cafka buja tekintettem pislog David felé, amin jót vigyorgok. A hatalmas kelyhet kicsit közelebb húzom az asztal széléhez, a székemmel pedig közelebb húzódok.
- Jó étvágyat kívánok mind a kettőtöknek, ha bármire is szükségetek van, akkor...
- Kár fáradoznod, édesem. Akit olyan erőteljesen bámulsz, hogy hátha megdug-e, egy olyan pasi, ako csakis engem akar. Tudod mit jelent ez, igaz? A szűk seggem biztosan jobb szórakozás, mint a te szétkefélt gombás picsád. - A barna hajú, szép arcú lány meg sem bír szólalni, annyira le van döbbenve. Várakozó tekintetem viszont arra sarkallja, hogy összeszedje a megmaradt önbizalmát, és egy bocsánatot elmotyogva, távozzon.
- Drágám, ha még egyszer felhozol egy ribancot, akkor garantálom, hogy soha többé nem fogsz látni. Maximum csak akkor, ha egy pasi fog dugni egy nyilvános helyen, oké, édes? - A hangom mézes-mázas, de a szemeimből süt a harag. - Ha csak azért hoztál ide, hogy kurvákat hajkurász, és beszélj róla, el is mehetsz, miután kifizetted ezt - mutatok a kehelyre. A kezembe fogom a hideg kelyhet, és pár asztallal arrébb ülök le, tisztes távolságból Davidtól, a hátamat mutatva neki. Alapból nem vagyok féltékeny, de ez nem is féltékenység, hanem düh, hogy megint a kurváiról beszél, mert nem tud egész nap másról sem beszélni, mint róluk. Ha neki a nőcikéi kellenek, akkor nincs is szüksége rám, boldoguljon el. Amúgy is utálom a piros, kicsi sportkocsiját. |
Vigyorogva hallgattam Colint, a kocsim szidása tökéletesen ment neki. Fogalmam nincs, hogyan csinálta, de mindig talált valamit, amit felhozhatott a jármű ellen, még ha csak apró-cseprő dologról is volt szó. – Igazából, meg lehet oldani – jelentettem ki kaján vigyorral, a részleteket rábízva a fiú képzeletére
- Colin, ha fájni fog, miért akarsz csináltatni? – tettem fel az első kérdést, ami felmerült bennem ezzel kapcsolatban. A kettőt nem tudtam összekombinálni egymással, és egyelőre még azt sem sejtettem, honnan jutott ez Col eszébe. Nekem így sem volt bajom a mellbimbójával, úgy sem lenne, de még ha lenne is… az ő teste, és azt tesz vele, amit akar. Én magamon sem piercinget, sem tetoválást nem tudtam volna elképzelni. – Csináltass felőlem, ha akarsz, de már most tudod te is, hogy sírni fogsz, mert fájni fog – sóhajtottam fel.
Futólag oldalra pillantottam a fiúra, majd vissza az útra, hiszen senkit nem akartam kitrancsírozni a kocsival. – Azt fogunk csinálni, amit akarsz – néztem újra oldalra. – De csak akkor, ha most hagysz vezetni – tért vissza a tekintetem az útra. Nem kellett már sokat vezetni, hamar odaértünk ahhoz a bizonyos fagyizóhoz.
Leparkoltam előtte és miután kivettem a pénztárcát a sporttáskából, kiszálltam a kocsiból. Mikor a fiú is kint volt, becsuktam és a teraszra sétáltunk. – Itt jó lesz? – mutattam az egyik asztalra, és ha Colin helyeselt, oda ültem. Még bele se kezdtem a következő mondanivalómba, mikor megérkezett a pincérnő… vagyis, inkább lány. Nyári munkán lehetett itt, és a bugyuta mosolyból, amivel felém fordult, úgy sejtettem, pár év és már ő is meglesz. Jelenleg még nem érdekelt, hiszen ennyivel fiatalabb lányokkal nem kezdtem olyan sokszor.
Megvártam, míg Colin kért magának, aztán én is kértem. Sejtésem szerint úgyis a fiúnál köt ki az enyém fele is, hiszen én nem voltam annyira oda az édességekért, mint ő.
- Néhány lány olyan elutasító – horkantam fel és hátradőltem a széken. – Azt hiszik, jobbak, mint a többi, de előbb-utóbb mind szétteszi a lábát. |
 Fojtattam a munkát énis tlaán egy picit több ekdvel de nem sokkal, este pedig haza mentem aztán bemásztma a tusolóba gondoltam ha jn akkor amiko fürdök nembaj elglaább már nem kell levetkőznőm
/fojt házamba/ |
 Néztem utána és mosoylogftam. hogy miért? Nem hittem hogy ennyire könnyen megfűzöm, mármint nem elcsábítottam, csupán egy baráti. Hm... ez nem hangzik rosszul. Végül énis kijöttem és tettem tovább a dolgomat mintha mi sem történt volna, de attól még mindig azon töprengtem hogy vajon hogy ment volna ha nem kérdezek rá. na sebaj. a munkámat jobb kedvel tudatában hogy este el leszek foglalva és elég jól.. |
-Ha nem mondod el snekinek szivesen látlak este... tudod egy barátira.... haosnlítsd egy fagyimeghíváshoz...-kacsintottam majd kiemntem és a pulhoz álltam, kicsit megnyugtatot a beszélgetés meg hogy elmodnhattam a problémáimat. |
Szóval egy szűzlányról van szó. Akkor más a helyzet.
- értem az úgy más, de te se bírod ki örökké szóval nem értem...- sóhajtottam- És a legtöbb férfi az emiatt ne aggódj, sőt van aki rávetette volna mgát hiába az, legalábbis én így tudom. És elvileg nem csak a férfiaknak hanem a nőknek is az-sóhajtottam, majd elkezdtem a karomon dobolni az ujjaimmal, így nyugtatva magamat. - És nem vbagy disznó, csak vágysz egy kis törődésre, egy kis... szerelmi életre.-mosolyogtam-ez egyáltalán nem disznóság, sőt ez a jó dolog és a normális. Mert az a férfi aki nem kíván egy nőt vagy fatökű vagy buzi ás szerintem te egyik sem vagy-mondtam, majd megpusziltam és elengedtem.
- De ne búsulj ezen, minden rendbejön-sóhajtottam egy nagyot, majd elléptem tőle-Mellesleg nem csaak te vagy az aki egy normális szexre vágyik, csak nehéz partnert találni rá-vontam vállat. |
-Nem ő ehez túl félénk... ő egy törékeny érintetlen kislány nem akarom egy pillanat alatt rávetni amgamat érted...?-néztem fel rá és szomorú pofát vágtam - Velem van a baj én vagyok túl kívánós..... de msotmár komolyan akármit megtennék egy jó szexért... nekem ez életszükséglet olyan mint a kaja pai... érted miről beszélek...-magyaráztam neki a dilemmámat-Már nem tudom mit tegyek hoyg Cat bodlog legyen és hogy nekem is jó legyen.. Cat nem akar lefeküdni velem.. fél tőlem én tudom érzem... igaza is van mert...-sóhajtottam- Tényleg csakegy kanos disznó vagyok... |
Végighallgattam amit mondott és mérlegeltem a dolgot. Szóval nem jött össze ezért most mindketten rosszkedvűek. De azért nem voltma benne biztos, hogy mercsi hibálya lenne. Manenyire ismerem, bár nem nagyon, de nem tünt fatökűnek és bénának ha csajozásról szól a dolog, de hogy miért nem mászott rá aszt nem értettem.
- Ugyan nem vagyok egy szakértő de ha egyszer randiztok, és mindketten kedvelitek a másikat akkor alapvetőnek tartom, hogy lefekszenek, vagy lehet én tudom rosszul.- mondtam, majd figyeltem a behorpadt szekrényt. -Én aztán nem mondom el-vontam vállat, majd átkaroltam amikor közel volt-Figyi, ha a csaj szeret hagyni fogja hogy lefeküdjetek és ha tényleg, mert sejtésem szerint azért nem jött össze mert azthitted hogy azthiszi egyéjszakás kaland. Szóval azt akarom mondani, hogy ha szeret és igazán akkor nem hiszi azt, hogy csak egyszer kellett neked, na meg ha régóta ismer akkor főleg nem kellene hogy azt higyje, hogy te csak erre akarod- mondtam végig a gondolatmenetemet. |
Rá néztem majd nagy levegőt vettem-Elhívtam Catet egy randira mert olyan rég óta barik vagyunk és nagyon tetszik viszont az egész kataksztrófába torkolott mert nem bírtam ki hogy ne cisnáljam fel és mivel nem akartam elmenkültem most meg azt hiszi vele van baj.... mindent elrontok...-ütöttem az egyik szerkénybe mire az behorpadt majd eltakartma gyorsan valami poszter félével-Vak vagy és süket....-mtuattam rá hogy nem én voltam majd doa mentem és a homlokom a válának döntöttme majd sóhajtottam- IStenem.... |
A hirtelen kirohanása nem lepett meg. Elég rosszul nézett ki ahhoz, hogy ez történjen, bár hogy egy lány volt a dolog müögött némi féltékenységet eredményezett bennem. ~ nyugalom Mira az csak egy lány.... ~ gondoltam miközben mélyeb örültem annak, hogy nem jött össze. gonosz vagyok egy kicsit. de ha én akarok valamit akkor akarom. És így könyebb a dolog, de azért sajnáltam szegényt.
- Ugyan, ez butaság-fogtam meg a kezét- és ne üssük szét ország világ szeme láttára a pultot-húztam be oda ahova csak a személyzet léphetett be, majd át az öltözőbe. nekidöltem a szekrénynek és néztem rá-mesélj...-mondtam keresztbe fonva a karjaimat magam előtt. - És szerintem nem a hörcsögöd az egyetlen mert egész jó pasi vagy...- tettem hozzá. - De a lényeg, hogy most mond el mi a baj, és ha lehet a cuccok széttörését korlátozzuk olyan 30%-ra bár legszívesebben segítenék is benne- kacsintottam, majd intettem, hogy csak bátran mondja el mi a baj. |
-Szar napom vna rájtötme hoyg csakegy kanos nyálas állat vagyok...-morogtam és megtörölgettem a kezemet-A franba is .....-morogtam és a pultra támaszkodtam- Szegény Cat... hogy elhetek ekkora majom....-ütögettem a pultot majd rá néztem-Szerintem a hröcsögöm az egyetlen nő az életemben aki tud szeretni 2 napnál tovább... |
A mai napom totális csőd. berendeltek, de közben elvileg szabadnapos lettem volna. Ezért még biztosan számolok a főnökkel, vagy csak nagyon kedvesen elmagyarázom neki, hogy menjen oda... Dolgoztam bájologtam a vendégekkel de párukat szívesen elküldtem volna egy egy melegebb éghajlatra, de ha ezt csinálom tutira úszik az állásom. És ez nem az első, de az egyetlen ahol még egész normálisan éreztem magam. A ruha pocsék volt, utáltam már amennyire ezt ki lehetett fejezni. Vajon miért nem lehet sima utcai ruhában kiszolgálni? Hát ezt nem tudtam eldönteni. De nem csak nekem volt rossz napom, láttam Mercutio, mint egyszer beszélgettünk ezért tudtam, sincs valami jó passzban. Mikor már tizedjére öntötte az asztalra a kávét elhúztam a vendégektől és a szemébe néztem.
- Mi bajod van? Még nálam is roszavbbul teljesítesz ami nagy szó- jegyeztem meg szkeptikusan, majd vártam a választ, vagy éppen a kirohanását. Én aztán nem mutattam semmi féle kifejezést, nem volt rosszaló, se pedig vidám. maradtam a jól megszokott pokerarcnál amivel nem látja senki se hogy éppen mi van velem. Sokkal jobb mintha most elgyengülnék és leszólnám, vagy ölelgetném ami elég hülyén jönne ki hisz nem a pasim, még. Bár az a még reményeim szerint legalább egy éjszakára eltűnik, de a világért nem hopztam volna most ezt szóba. |
Miután tothon össze szedtem magamat pincér ruhában neki láttam kiszolgálni az idegesítő vendégek százait, már már kezdek néha az agyamra menni főleg mert egész idő alatt Caten járt a fejem, hiányzott és bűntudatom volt hoyg otthagytam közben csak óvni akartam magamtól, ennek kvöetkeztében néha kiöntöttem a kávét.. vagy egyéb malőrök, ma jó béna voltam. |
Rengeteg étterem található a városban, köztük vannak elegánsabbak és gyorsbüfék. Olasz pizzázótól kezdve a kebabosig bármi, amire éppen vágysz. Kávézók terén szintén színes a választék, vannak nagyobbak és kisebb, családiasabb hangulatúak is. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rengeteg étterem található a városban, köztük vannak elegánsabbak és gyorsbüfék. Olasz pizzázótól kezdve a kebabosig bármi, amire éppen vágysz. Kávézók terén szintén színes a választék, vannak nagyobbak és kisebb, családiasabb hangulatúak is.
Fojtattam a munkát énis tlaán egy picit több ekdvel de nem sokkal, este pedig haza mentem aztán bemásztma a tusolóba gondoltam ha jn akkor amiko fürdök nembaj elglaább már nem kell levetkőznőm